Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.
Nyomtatásban megjelent írások
182 támadását, hogy hol Novelli, hol Silvain, most pedig Újházi érez kedvet a vén órás csupa szív és kedély szerepének eljátszásához. Az egész darab különben csak szerepekből, mégpedig gyöngén megírt szerepekből áll, melyeknek hihetetlen naivitását, erőltetettségét, valótlanságát a játszók nagyon is komolyan kénytelenek venni. A dúsgazdag, nyugalomba vonult, nagyszívű Lebonnard szerepe az, hogy négy felvonáson keresztül igyekszik megharagudni, s valahányszor tényleg megharagszik, mindig megbánja, és bocsánatot kér. Emellett folyton órákat javítgat, bár nem szorul rá, de ez egyetlen szenvedélye. No meg a leánya, akit véghetetlenül szeret, s az is szereti őt. Felesége és Róbert fia már más szenvedélyeknek hódolnak, sokat költenek, előkelően élnek, és rossz szemmel nézik Lebonnard nem éppen szalonba való foglalkozását, az órajavítást. Lebonnard és Róbert között örökös az ellentét, mert a súlyos pénzeket költő, arisztokratává vedlett óráscsemete gúnyos megjegyzésekkel illeti az ősz apát, aki ilyenkor föl is fortyan, de aztán hevességéért nem késik bocsánatot kémi. Róbertnek van menyasszonya, D'Estrey márki leánya, Blanche:, Jeanne-nak, Lebonnard leányának még nincs vőlegénye, de éppen abból támad a viszály, hogy mindkét párt, Lebonnard-é is, Lebonnard-néé is féijhez akarja adni a leányt. Mindegyik a maga módja szerint: Lebonnard André orvoshoz, akit a leány szeret, Lebonnard-né egy márkihoz, akihez Jeanne-nak semmi köze. Lebonnard-nak mindennél kedvesebb a leánya boldogsága. A fiatalokat egymásnak ígéri, mely tette végleg felbőszíti Lebonnard-nct, aki Róberttel együtt következőképpen szegzi a kést a jó Lebonnard mellének: értésére adja neki, hogy Andréról mit sem akarnak tudni, nemcsak ők, de D'Estrey márkiék sem, mert André múltja botránypört fedez; André házasságtörő anya gyermeke. André elfeledettnek hitt múltja olyan fontos szerephez jut, hogy miatta Blanche kész lemondani Róbertről, akit szeret. Az izgalmak tetőpontján a magáról megfeledkezett Lebonnard felesége jelenlétében Róbertnek szemébe vágja, hogy nem fia, hanem fattyú, aki jogtalanul viseli az ő nevét. E leleplezésre az anya és Róbert megtörik, a szeretet végül megold mindent, s Lebonnard sok viszontagság után ráadja az áldást Blanche-ra és Róbertre, Andréra és Jeanne-ra, akik mind nagyon boldogok, és jól érzik magukat. — Az előadást illetőleg a figyelem természetesen mindvégig Újházira koncentrálódott, aki a levegő módjára átlátszó lelkű alakot nagy közvetlenséggel, bensőséggel s az igazság látszatával játszotta meg. Egyszerű volt, nem sokat analizált, nem törődött nüánszokkal, átmenetekkel, détail-finomságokkal, ellenben mindjárt masszájában fogta meg a dolgot, s hogy mégsem hanyatlott, nem merült el, s mindvégig érdekes tudott lenni, az még mindig friss, ruganyos energiájáról tanúskodik. Mellette csak Ódry természetes, világos beszédéről és keresetlenségéről lehet szó. A többi: Helvey Laura dörgő decrescendóival, Török Irma változatos tremolóival, a sétabot-merevségű Dezső staccatóival és flageoletjével, a rezgőnyárfa-kezű Náday pizzicatóival 1 a szokottnál is kitűnőbb „régi" nemzeti színházi kvartettet alkotott. A közéjük tévedt Váradi Aranka helyenkint megindító és igaz volt.
