Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

19 A GYERMEKEK RAJZOLÁSA (Streitman tanár kiállítása) Az emberi léleknek éppúgy megvannak a maga mozdulatai, sajátos indulatai, mint a testnek, csakhogy mindig láthatatlanok és kifürkészhetetlenek. A gyermekkor összekuszálódott, homályos harmóniátlanságán nem vagyunk képesek keresztüllátni, a férfikor csodás erejét, a merész irányítást nem tudjuk szemünkkel követni, mert eredete titokzatos, s amint a mozgás följebb és följebb hág, mindjobban tűnik el előlünk. Ezek a mozdulatok visszahatások az impressziókra. A gyermekeknél az impressziók oly erővel és nagy számban tódulnak a lélekre, hogy annak visszaadó, kifejezőereje összezúzódik, s csak idővel tud érvényre jutni, amikor az impressziók erejének és számának megfogyatkozásával arányosan növekedik, fejlődik. A férfikorban könnyebb kihámozni, mert akkor a megnyilatkozás — a művészetekben — sokkal tisztább, kifejezőbb; a gyermekeknél azonban szilárd talajt kell keresnünk, amelyre állva nyugodtan és apróra figyelhessünk meg mindent. Ilyen alap a rajzolás. Ahogy a lélek mozdul, úgy mozdul a kéz, a szolga, mely akkor még nem dolgozik önállóan, a gyakorlottság függetlenségével, hanem követi a lelket, amely még idegen tanítás alatt nem áll, idegen befolyásra nem reagál. „A rajz kifejezője a gondolatnak, éppen úgy, mint a beszéd, amaz vonalakkal, ez szavakkal önti azt külső formába." Ezen az alapon áll Streitman Antal tanár, amikor a gyermekekkel a sokat megmosolygott játékrajzokat készítteti. A hogy alapja helyes, azt a fejlődés mutatja meg legjobban, mely tanítását nyomon követi. Kézzelfogható, megörökített fázisokat mutat be a zsenge megfigyeléstől a tárgyak jellemző és egyéni felfogásáig, a művészi látásig; végigszemlélhetjük itt a gondolkozást, annak megizmosodását, de megtaláljuk a hatalmas, leküzdhetlen alkotási vágyat is, amelyet Streitman tanár növendékeiben fölébresztett. Némely gyerek százszámra készíti már rajzait, s kik azelőtt csak a játék és iskolai könyv mellett töltötték el a legszebb gyermekéveket, most ízlést és művészi érzéket sajátítanak el az ő keze alatt — erőlködés, unatkozás nélkül a , játékrajzokkal". Megnyílik a gyermekek előtt a színek csodás világa, s azok lelkesedve hatolnak bele: tudnak megfigyelni és megfigyeléseiket képességükhöz mérten lerajzolni. Mert azelőtt sem az volt a baj, mintha a gyermekek nem tudtak volna csinos dolgokat produkálni, hanem nem törődtek ezzel a képességükkel, nem is tudták, mire való az. A természet szeretete, a lelki nemesség egyik tényezője készteti őket, hogy a látottak felett ne engedjék szemüket egyszerűen elsiklani, hanem mindent jól megnézzenek, s ez a gyönyörűség, mely minden fölött áll, azelőtt nem volt megadva nekik. Nem szabad ezeknek a rajzoknak kezdetlegességét elítélnünk, de mögéjük kell tekintenünk, az indítóokot keresnünk, mely létrehozta őket. S a szellemi erő nem fejlődik-e az emlékezet