Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

173 művelődéstörténetének megírására adja a fejét, legombolyíthatja ezen idő szellemi fejlődéstörténetének jelentős részét, ha nyomon követi a modern könyv művészete evolúciójának lépéseit. Ez a múlt és a jelen tanulsága. Azé a múlté, melyben a könyv művészete Nürnbergben egy Dürer, Wittenbergben egy Lucas Cranach, Bázelben egy Holbein nevével van szoros kapcsolatban; melyben a velencei Aldus Pius Manutius

1 könyvnyomtató neve nagy perspektívákra rávilágító fényforrás; melyben az amszterdami Elzevirek

2 famíliájának betűi megannyi, a korból elevenen megmaradt élő és beszélő ember; melyben az antwerpeni Plantin

3 család betűkbe fektetett óriási gondja többet mond, mint az összes királyok születésének és halálának évszáma. Vajon ki ne ismerné motívumait és jelentőségét annak a ténynek, hogy a XV. század renaissance-ának Itáliája az első ország, mely átveszi Németországból a könyvnyomtatás mesterségét, s bár németek segítségével eleinte, csodálatos művészetté fejleszti? Aki érti a kor szavát, nemcsak Platónon vagy Pico della Mirandolán keresztül lát bele a humanizmus vüágába, hanem minden betűn keresztül, mely a kor érzéseit és gondolatait a kor papíijára, a kor testéből hasított bőr közé rögzítette. Mátyás korát jellemzi-e valami jobban, mint egy Corvinkódex s mindaz, ami hozzá fűződik? De végigélte a könyv a művészetek minden stílusát, a gótikát, a renaissance-ot, a barokkot, rokokót, fel a legújabb időkig, ahol egy Aubrey Beardsley

4 művészete vagy egy Diederichs

5 ízlése és tudása szól bele a könyv stílusának irányításába. Nálunk, Magyarországon a könyv művészetének két szinte legyőzhetetlen ellensége van: egyik a könyvvel kufárkodók, az írás nagy művészeit, leggyakrabban Zolát, Maupassant-t s egy csomó más írót pornográfiának felhasználó, a könyvet kívül-belül prostituáló kiadók tömege, a másik — a napisajtó mindent agyonnyomó túltengése. Lesz-e, aki korbáccsal kezében kiűzze a művészet templomából e vásári csőcseléket? És lesz-e idő

; mely az újságok áradatában fuldokló könyveket szabad levegőre segíti, közönséggel, jelennel és jövővel, egyszóval eleven élettel megajándékozza? Pedig az életadás még nem is elég. Mert a könyv nemcsak egy darab élet, de egy darab művészet is kell hogy legyen. Az igazi könyv éppolyan eleven organizmus, éppolyan érző, idegekkel átszőtt műalkotás, mint egy Milletkép vagy egy görög szobor; ha hozzányúlsz, megérzi, éppúgy, mint tenmagad, hogy a kezedben tartod; tisztátalan kézzel, durva lélekkel fogod meg, a bántalom nyomát örök panaszként viseli magán; de ha szereted, ő is szeret, s szűzi tisztasága lelked nemességéről beszél, arról, hogy nem éltél vissza bizalmával, s nem közeledtél hozzá aljas vágyakkal. Csak az újság az, amit nem lehet szeretni, s ami nem szeret senkit. Amíg az újság napról napra elrabolja és érzéstelenül vásárra dobja több ember lelkének egy-egy darabját; a könyv szerettei záija magába egy ember egész lelkét. Az újság az örök temetkezés; a könyv az örök élet. A könyvet, ha érték van benne, kiássák évszázadok múlva is, s napfényre viszik. Habent sua fata libelli;

6 csak az újságnak nincs sorsa, mert ez a sors az örökké egyforma, sivár pusztulás.