Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

172 szik, hogy jó, okos és erélyes leány helyett piskótaszívű naívát játszott meg. Helvey Laura mindig jól beszél, de ebben a darabban kiabálni kellett. Ódry (André doktor) volt az egyedüli, ki kezdettől végig egyenesen állott Újházi mellett. Ismét megmutatta, hogy bármily miliőben megtalálja a megfelelő hangot. A szerény, de nyugodt és önmagában bízó önérzetet kevesen jelenítik úgy meg, mint az Ódry André doktora. Alakítását élvezte a közönség Újházi alakítása mellett is. A mester művészete sokáig műsoron tartja e gyenge darabot, és ritka művészetének élvezete meg is érdemli, hogy műsoron tartsa. Újházi Lebonnard-ja él — az Újházié és nem a szerzőé. Nem jut eszünkbe lélektani következetlensége, sem lelki fogyatkozásait nem mérlegeljük — mivelhogy Újházi rég nélkülözött művészete következetlenség és fogyatkozás nélkül való. ö, az öreg mester, meghódítja, szívébe zárja a közönséget, és a közönség hálásan és tapsözönnel hódol. A harmadik felvonás után tízszer kellett megjelennie a függöny előtt. Nádayés Váradi Aranka epizódszerepet játszottak epizódszerű gonddal, ellenben Demjén Mari szakácsnéja kedves volt, és derűs. A KÖNYV Ilyenkor karácsonytájt garmadával zúdítják ránk német, francia és angol könyvkiadók a katalógusokat, prospektusokat, egész köteteket, melyek árából kultúrtörténetet lehetne csinálni Magyarországon, s melyek mind a könyv hódító diadalútjáról beszélnek. Mint beláthatatlan tenger hullámzik végig a könyvek áradata Európa földén, elmossa a szellemi élet ma már gyenge lábon álló válaszfalait, öblöket váj magának újonnan hódított területeken, folytonos áradásban van, mint egy örökké növekedő mesebeli óceán, mely végre is elnyeli a szárazon maradt földdarab utolsó talpalatnyi helyét. Szerencsére mi sem menekülünk, sőt Németország közelében, mint egy jótékony Golf-áramlat partján, a könyv megtermésére eredetileg hideg ég alatt meleg klímára talál nálunk az is, ami hazai, az is, ami jövevény. A tömegprodukciónál azonban fontosabb jelensége az új idők szellemi életének, hogy a könyv, mint művészi jelenség, reneszánszát éli. Különösen Angliában és Németországban a könyvet gyártó emberek megérezték a könyvben a lelket, a pszichét, az élőlényt s azt a nagy gondolatot, hogy: ha a kor szellemének egy darabja az, ami a könyvben van, a könyv egész megjelenése a kor művészetének képviselője legyen. Ennek a gondolatnak, melynek megszületését és terjedését figyelve minden pillanatban Ruskin nevével találkozunk, nagy igazsága és szuggesztív ereje támasztotta fel halottaiból a könyv művészetét, táplálta és nevelte azzá a nagy művészeti tényezővé, melynek máról holnapra megismertük. Az ipar s egyben a könyv kiállításának művészetté emelése az utolsó évek munkája. Az elmúlt század végével a legújabb kor méhében forrongó művészet energiája áttörte a falat, s a kor megszülte az új művészet stílusának elemeit. Ez a stílus ráüti bélyegét mindenre, s aki a jövőben a mi időnk