Terjék József: Emlékek Kőrösi Csoma Sándorról
Levelek
12 W. MOORCROFT LEVELE A. SW1NTONHOZ Szrinagar, 1823. március 24. Uram! Az Ázsiai Társaság titkárához intézett egyik levelemben általánosságban említettem egy olyan intézkedést, amely arra irányul, hogy az európaiak számára Tibet és Tangut nyelvére és irodalmára vonatkozó ismereteket szerezzünk. 2. Úgy tűnik, nagyon is illetékes ebben egy olyan társaság, amelytől az európaiak joggal várnak el bizonyos erőfeszítéseket egy olyan ország feltárására, amely — véleményünk szerint — az európai kutatás számára hozzáférhetőbbé vált a brit fennhatóságnak [Tibet] határáig történt kiterjesztése által. 3. Anélkül, hogy részletezném a sámánhitűek korábbi felsőbbségét sok hasznos mesterségben, amelyet állítólag India népei is elismertek, vagy anélkül, hogy egyéb dolgokat érintenék, amelyek felkeltik az európaiak érdeklődését, ha nincsenek is kapcsolatban politikai és kereskedelmi megfontolásokkal, talán elegendő, ha megjelölöm azokat a módozatokat, amelyek segítségével a fent említett célt elérhetőnek gondolom. 4. Azért bátorkodom önt ezzel az információval zavarni, mivel számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy csoportomat olyan szerencsétlenségek érhetik, amelyek a további híradások átadását lehetetlenné teszik. 5. Az erdélybeli Kőrösről való Csorna Sándor elhatározta, hogy behatol Ázsia keleti részébe azon dicséretes és hazafias céllal, hogy amennyiben lehetséges, kiderítse azoknak a híreknek az igazságát, amelyek szerint a magyarokat korábbi kapcsolatok fűzik a bothi [?] ország népéhez. 6. Nagyon körültekintő magatartás és kitartó erőfeszítések árán, amelyeket az az égő lelkesültség táplál, amelyből az ilyen vállalkozások erednek, ő baleset nélkül szállt szembe egy különlegesen hosszú szárazföldi út nehézségeivel és veszélyeivel. 7. Miután visszafordult Buharából, minthogy az háborúba bonyolódott, Csorna örményként haladt át Afganisztánon, Pandzsáb egy részén, keresztülhaladt Kasmíron, és eljutott Lehbe, abban a reményben, hogy a Jarkendbe vezető utat nyitva találja. 8. Az ebbéli reményében való csalatkozás után találkozott velem múlt év jiSiusában Ladak nyugati határán, ahonnan visszatért velem Lehbe, majd elkísérte csoportomat Kasmírba. 9. Amint megismertem Csorna különleges képességeit, felhívtam figyelmét arra, hogy mennyire lekötelezné az európai tudományosságot, ha idejének egy részét Tibet és Tangut nyelvének és irodalmi kincseinek megismerésére fordítaná, amely számomra felületes vizsgálódás alapján is azt sugallta, hogy nem közönséges értékűek. 49
