Terjék József: Emlékek Kőrösi Csoma Sándorról

Körösi Csorna Sándor élete - a levelek és emlékezések tükrében

s elhatározza, hogy megtanulja ezt a nyelvet is. Közben tökéletesíti angol tudását, mivel Teheránban az angol követségen a Willock testvérekben baráti segítőkre talál. Pénze elfogy, levéllel fordul a nagyenyedi patrónusokhoz, hogy támogassák további útjában. Ez az első hazai levele, melyet csak sokkal később követ az 1835. július 18-án keltezett levél. A választ azonban nem várja meg, mivel a Willock testvérek anyagiakkal is segítik, így tovább tud utazni. Tudatában van. hogy útja innen már az európaiak számára veszélyes területekre visz, ezért Teheránban hátrahagyja valamennyi iratát, szellemi végrendeletét tartalmazó levelét is (1821. március 1-én kelt levél a nagyenyedi professzorokhoz, melyet G. Willock csak az 1823. május 12-én kelt levelében továbbít (örmény ruhában folytatja útját, hoszszú ideig (1822. január 26-ig) nem érintkezik európaiakkal. Bár huzamosabb ideig tartózkodik Meshedben, a felkutatására vállalkozó J. B. Fraser angol utazó mégsem jut nyomára, a diplomáciai úton folytatott keresés csak 1825 márciusában éri utol. Ilogy mivel töltötte idejét Meshedben, nem tudjuk. Későbbi igen szűkszavú útijelentéséből ugyanis nem derül ki. hogy ezt a féléves időszakot Horászán fővárosában „csak" perzsa nyelvtudása tökéletesítésére fordította-e. avagy perzsa források tanulmányozására is módja nyílt. Hosszabb időtöltését a szomszéd tartományokban uralkodó háborús villongásokkal indokolja. A turkománok földjén (ma: Türkmenisztán) át Buharába érkezik. Buharába nagy reményekkel érkezhet, hiszen vagy ezen a tájon („Nagy-Buhária"), vagy Jarkend vidékén („Kis-Buhária") véli megtalálni a magyarság őshazáját. Az ekkor még független emirátus fővárosából egy háborús vaklárma ötnapi tartózkodás után gyors távozásra készteti, mégpedig Afganisztán felé. Elhatározása ma is talányos, több okból is. Orosz nyelvtudása, európai származása talán elegendő védelmet nyújtott volna háborús helyzet kialakulása esetén is. Az is ismeretlen, hogy ha mindenképpen helyesnek vélte Buharát elhagyni, akkor miért nem Szamarkand felé veszi útját, ahogy azt tervezte is. Végül pedig: ha „Nagy-Buhária" legalábbis egyik, de mindenképpen fontos úticélja, akkor miért nem tér vissza a háborús helyzet elmúltával, miért határoz úgy, hogy késlekedés nélkül, néhány ezer kilométeres út vállalásával. Kasmíron át Jarkend felé veszi útját. Afganisztánban sem időzik sokat. Érezhető megnyugvással csatlakozik Allard és Ventura francia katonatisztekhez, velük kel át a híres és hírhedt Haibárszoroson, s ezzel már indiai földre lép. Mivel az évszak nem alkalmas arra, hogy egyenesen Kasmír felé vegye útját (Pesavarból vagy Ravalpindiből Szrinagarba), elkíséri a franciákat Lahorba, a szikh birodalom félelmes hírű maharadzsájának, Randzsit Szinghnek fővárosába, útitársainak állomáshelyére. Jól érzi magát társaságukban, melyet bizonyít az, hogy amikor később (július) útja bizonytalanná válik, ide szándékozik visszatérni. Ennek ellenére itt sem időzik hosszasan, a szikhek szent városát, Amritszárt érintve Dzsammuba, a dogra rádzsa fővárosába utazik, ahonnan a Banihál-hágón keresztül Kasmír fővárosába, Szrinagarba ér. 21