Terjék József: Emlékek Kőrösi Csoma Sándorról

Körösi Csorna Sándor élete - a levelek és emlékezések tükrében

IDE-ODA SZRINAGAR ÉS LEH KÖZÖTT (1822. április 17.-1823. június 17.) Szrinagar (1822. április 17,-május 19.), Leh (1822. június 9.—július 4.), Drdsz (1822. július 16.), Leh (1822. augusztus 26.—október vége), Szrinagar (1822. november 26.-1823. május 2.), Leh (1823. június 1.-június 17.). A sors érdekessége, hogy Csorna a 434 km távolságú Szrinagar-Leh utat teljes egészében háromszor, több mint felét (Leh-Drász: 287 km) pedig kétszer teszi meg egy év leforgása alatt. Szrinagarból egyhónapi tartózkodás után, 1822 májusában indul úticélja, Jarkend felé. Száztíz kilométer gyaloglással éri el a Zodzsi-hágót, Nyugat-Tibet, azaz Ladak kapuját, ahonnan már a Himalája hegyvidékén folytatja útját tibeti falvak és lamaista kolostorok mentén. így ér Ladak fővárosába, Lehbe, a karavánutak találkozóhelyére. Majd egy hónapot vár, hogy megfelelő útitársakkal Jarkend felé meginduljon, mindhiába. Úgy dönt, hogy visszafordul, s Lahorba megy. Ekkor útközben, Drász falucskánál találkozik W. Moorcrofttal, a brit indiai kormány megbízottjával, akivel barátságot köt, s visszakíséri Lehbe. Nehéz lenne eldönteni, hogy már ekkor megszületett-e Csornában a végzetes döntés, vagy csak később, fokozatosan alakul ki benne az elhatározás, hogy az európaiak számára eddig ismeretlen nyelvet, a tibetit megtanulja, s elkészítse annak szótárát és nyelvtanát. Az mindenesetre tény, hogy ebben a döntésben Moorcroft rábeszélése alapvető fontosságú. Moorcroft szeptember végén Szrinagarba megy, Csorna még Lehben marad Moorcroft útitársaival G. Trebeckkel és Mir Izzat Ullahhal, akik Lehben csatlakoztak Szpitiből visszatértükben Moorcroftékhoz. Csorna mindenesetre megkezdi tibeti nyelvtanulmányait a perzsa közvetítő nyelv segítségével. Október végén mindhárman követik Moorcroftot Szrinagarba, ahol Csorna öt hónapot tölt. Ekkor véglegesedik a terv, Moorcrofttal áprilisban megállapodik, hogy elkészít egy tibeti—latin szótárt és egy tibeti nyelvtant, Moorcroft pedig pénzsegéllyel és ajánlólevelekkel látja el. Az ajánlólevelek a lehi udvarnak, a zanglai főlámának, Szangye Ppncognak (későbbi tanítómestere) szólnak, de magával visz egy ajánlólevelet a legészakibb brit indiai határőr-parancsnoksághoz Szabáthuba is (ezt majd csak 1824. november 26-án adja át). Ez utóbbit arra az esetre adja Moorcroft, ha a megbeszélt határidőig mégsem találkozhatnának. ö ugyanis elválásukkor Buhara felé indul, ahol sejtése sajnos valóra is válik, mivel kétes körülmények között meghal. Moorcroft egyidejűleg a kalkuttai kormány részére is elküldi „szerződésüket" (1823. október 10-én iktatják Kalkuttában levelét). Csorna ezekről már mit sem tudva, immár harmadízben Lehbe érkezik, hogy néhány hetes előkészítés után megkezdje tibetisztikai tanulmányait valamelyik félreeső kolostorban. 22