Rózsa György: A Magyar Tudományos Akadémia palotája

I. A palota építéstörténete

I. A PALOTA ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE „Az Akadémia gyönyörű palotája reánk nézve kettős jelentőséggel bír: egyfelől a század harmadik negyedének legsikerültebb építési alkotása a fővárosban; másfelől meg legrégibb tagja annak a hosszú palotasornak, mely az egykor szerény, vidékies jellegű Budapestet a jelenkor legszebb városai közé emelte." Pulszky Károlynak, a jeles művészettörténésznek 1892-ben megfogalmazott szavai lényegében ma is érvényesen határozzák meg a palota helyét Budapest építészettörténetében és városképében. Érdemes tehát a mai látogató eligazítása céljából kezébe adnunk az épület leírását és keletkezési körülményeinek rövid összefoglalását. A magyar tudományos élet legfelső irányító szerve, a Magyar Tudományos Akadémia társadalmi kezdeményezésre 1825-ben alakult meg. Működésének első negyven esztendejében nem rendelkezett saját otthonnal, először a mai Greshampalota helyén állott Deron-, később Nákó-ház első emeletén, majd a Petőfi Sándor utca 3. szám alatti Trattner-Károlyi-ház I. és II. emeletén székelt. Az üléseket a Vármegyeházán, majd felépülése után a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében tartották. önálló akadémiai palota felállításának feltételei a negyvennyolcas forradalom bukása után, az ötvenes évek végén teremtődtek meg. Az anyagi kereteket az abszolutizmuselleni nemzeti felbuzdulásra támaszkodó társadalmi mozgalom biztosította. Ekkor a magyar tudomány támogatása az alapítás korához hasonlóan széles körben meg tudta mozgatni a magyar társadalmat. Voltak, akik az új múzeumépület egy részét akarták az akadémia céljára igénybe venni, mások a Múzeum-telek sarkára kívántak új épületet terveztetni. Szerencsére mindkét tervet elvetették és önálló palota emelése mellett döntöttek. Gróf Dessewffy Emil, az Akadémia második elnöke 1859-ben gyűjtést indított az épület céljaira. Ö választotta ki az épület helyét is. A telek, amelyet részben Pest város ajándékából, részben a Dunagőzhajózási Társasággal lebonyolított kedvező csereügylet révén igen jutányosán sikerült megszerezni, a város akkoriban legforgalmasabb és egyik legszebb terén, a Lánchíd pesti hídfőjénél feküdt. Az Akadémia Igazgató Tanácsa háromtagú építési bizottságot nevezett ki, amely Dessewffy mellett báró Eötvös József másodelnökből és gróf Károlyi György alapító tagból, Széchenyi barátjából állott. Az építkezés dolgaiban teljhatalmat kaptak. 5