Rózsa György: A Magyar Tudományos Akadémia palotája

I. A palota építéstörténete

ler műve fellendülést hozott a magyar építészet fejlődésében. Az elmúlt korok stílusai feletti esztétikai vita mellett ma azt is furcsának találjuk, hogy elméleti tudós — igaz, gyakorló építészekkel együttműködve — építészeti tervezésben vegyen részt. A már idézett Pulszky Károly a késői eklektika felfogását fogalmazta meg a századfordulón: ,,Ki kételkedik ma már azon, hogy bármelyik stílusban ne lehessen monumentális palotát a gyakorlati igények kielégítésével alkotni, és ki nem tudja azt, hogy az egyik épp annyira vagy épp oly kevéssé speciálisan magyar, mint a másik; hogy a különféle építészeti stílusok nem egyes nemzetek tulajdonai, hanem közös örökségei a modern műveltségnek, melyből minden építész a megoldandó föladat követelményei szerint merít." Az építés, amelyet Stüler helyett Ybl és Skalnitzky vezetett, 1862 áprilistól 1865-ig tartott. Anyagi okokból a telek hátsó részére bérház épült, amelyet Ybl tervei alapján 1863-tól 1864-ig a palotánál is építésvezetőként működő Diescher József (1811 körül —1874) épített fel. Az összes költségek a telekkel és a bérházzal együtt 1 000 000 forintra rúgtak. Bár a heti üléseket már korábban is a befejezetlen palotában tartották, az ünnepélyes felavatásra csak 1865. december 11-én került sor. Az ünnepély emlékét a bécsi Kari Radnitzky (1818-1901) emlékérme, Schrecker Ignác az Akadémia 250 tagjának arcképét tartalmazó fényképalbuma, valamint az „Emlékkönyv a Magyar Tudományos Akadémia Palotájának megnyitási ünnepségére" című kiadvány örökíti meg (Pest, 1865). Az akadémiai palota tervezésekor a felső emeleteket már számításba vették az Esterházy Képtár letétként Pestre hozott anyagának elhelyezése céljára. Ez ugyan nem állott kapcsolatban a tudós társaság eredeti rendeltetésével, de átmenetileg megoldotta, hogy a magyar társadalom anyagi áldozatvállalása a kulturális területen szintén alapvetően fontos képzőművészeti gyűjtemény bemutatását lehetővé tegye. A Képtárat 1865. december 12-én nyitották meg a palota öt második és kilenc harmadik emeleti termében. 1871-ben azután a magyar állam az egész gyűjteményt megvásárolta és az Országos Képtár néven a mai Szépművészeti Múzeum alapjává vált. 1869. február 5-én az épületben tűz ütött ki, ezért Ybl a tetőzetet vasszerkezetűre cserélte ki. Az épületben nyert elhelyezést a Képzőművészeti Társulat is Népköztársaság- (Andrássy) úti palotájának felépüléséig, 1865-től 1876-ig. 1906 után, mikor a Szépművészeti Múzeum elkészült, a megürült kiállítási helyiségeket az 1884-ben alapított Történelmi Képcsarnok kapta meg. Kiállítása 1907. június 4-én nyílt meg és a tízes évek végének rövid megszakítása után egészen a második világ7