Fekete Gézáné, F. Csanak Dóra (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1826–1976.

I. A Könyvtár történetének vázlata

vonását is megszabta, azt ti., hogy Magyarországon egy központi általános tudományos nagykönyvtár funkcióját nem egy, hanem három intézmény, az Országos Széchényi Könyvtár, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtára és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára együttesen tölti be. A Tudós Társaság 1831-ben kezdte meg működését, a Teleki-könyvtár átvételére azonban csak az 1840-es években kerülhetett sor. A mai Roosevelt téren, a Gresham-palota helyén állt Deron-házban bérelt első helyiségében az Akadémiának nem volt helye 30 000 kötet felállítására, ezért a Teleki-gyűjtemény továbbra is a család Szervita téri (ma Martinelli tér) házában maradt. A Deron-házban őrizték a Könyvtárnak azt a gyorsan szaporodó másik részét, amely ajándékok, vásárlás, előfizetés és csere útján jött létre. Az első évtized nagyobb adományai közé tartoznak az elnök, Teleki József ajándékai, ő vásárolta meg a Társaság számára — többek között — a Kresznericsféle könyv- és pénzgyűjteményt. 1835-ben Marczibányi Livius adományozta az Akadémiának atyja, Marczibányi István könyvtárának egy részét. Mennyiségét tekintve kiemelkedő gyarapodást jelentett Batthyány Gusztáv 30 000 kötetes rohonci könyvtára, kisebb, de értékes gyűjtemény volt testvérének, Batthyány Kázmérnak 2 660 kötetes ajándéka, amely Batthyány József esztergomi érsek könyveit is tartalmazta. 1845-ben került az Akadémia birtokába Sándor István könyvtárának fennmaradt része; ő 1814-ben végrendeletileg a megalapítandó Akadémiára hagyta könyveit, kép- és pénzgyűjteményét, valamint 10 000 forintos alapítványt is tett a Társaság céljaira. Értékes könyvekkel gyarapították a Könyvtárat az Akadémia tagjai, Széchenyi István, Bolyai Farkas, Kazinczy Ferenc, Irinyi János, Vörösmarty Mihály, Fáy András, Bugát Pál, Toldy Ferenc, Czuczor Gergely, Reguly Antal és mások, akik főképpen saját műveiket, de más könyveket is ajándékoztak. Rajtuk kívül a társadalom minden rétegéből érkeztek könyvadományok a gyűjtemény részére. így került az állományba a legfrissebb tudományos könyvanyag egy része, bár az alkalomszerű ajándékok nem pótolhatták a tervszerű és rendszeres gyarapítást. Az 1830-as években az Akadémia mindössze évi 100—300 forintot tudott hazai és külföldi vásárlásokra fordítani. A hazai könyvtermést 1837-től királyi határozat, majd 1840 után törvényerejű rendelet alapján kötelespéldányként kapta meg a Könyvtár, utóbb, az ötvenes években az abszolutizmus egy időre kizárta az Akadémiát a gyarapításnak ebből a formájából. Kezdettől fogva gondot fordított a Társaság a legfontosabb tudományos folyóiratok beszerzésére, az első évben, 1831-ben 7, 1841-ben pedig már 17 külföldi és 8 belföldi folyóiratra fizetett elő, s a megrendelt periodikumok száma később is folyamatosan emelkedett. Mennyiségileg és minőségileg egyaránt kiemelkedő jelentőségű gyarapodási forrást jelentettek a Könyvtár számára a külföldi cserekapcsolatok. Az első nemzetközi kapcsolatokat 1832—33-ban létesítette az Akadémia, legelső partnere a Philadelphiai Filozófiai Társulat volt. Elnöke, Du Ponceau, utóbb az Akadémia levelező tagja, 1833. január 5-én közölte, hogy szívesen küldi cserébe a Társulat 1770 óta kiadott évkönyveit. Az Akadémia 1833-ban közreadott első Evkönyvét