Fekete Gézáné, F. Csanak Dóra (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1826–1976.

I. A Könyvtár történetének vázlata

a következő tudós társaságoknak küldte el: Francia Akadémia, Londoni és Edinburghi Királyi Társulat, Amerikai Filozófiai Társulat, Kalkuttai Ázsiai Társulat, Cseh Tudományos Társulat, Bajor Akadémia, Göttingai Akadémia, Berlini Akadémia, Pétervári Akadémia. A következő évben létrejött a kapcsolat a Firenzei Akadémiával, a Római Régészeti Akadémiával és a Stockholmi Királyi Akadémiával. A cserepéldányok kísérőlevelében Teleki József elnök és Döbrentei Gábor főtitkár az Akadémia cseretevékenységének mindmáig érvényes elveit fogalmazta meg: a csere a tudományokat és művészeteket szerető emberiség összekovácsolódásának és a kölcsönös tudományos segítségnyújtásnak az eszköze. Az első cserepéldányok lehetővé tették a tudós társaságok közötti személyes kapcsolat létrejöttét is: az Évkönyv első kötetét az alapító Széchenyi István mint másodelnök maga adta át Schellingnek a Müncheni Királyi Akadémián, Gay-Lussacnak a Párizsi Akadémián és Sussex hercegnek a Londoni Royal Societyban, s a párizsi és londoni társaságok ülésén pedig személyesen is felszólalt a magyar Akadémia nevében. A cserekapcsolatok révén az Akadémia bekapcsolódott a világ tudományos vérkeringésébe, a Könyvtár pedig felbecsülhetetlen értékű kiadványok birtokába jutott. Cserébe kapta meg a modern tudományos publikációk jelentékeny részét, s később, nehéz anyagi helyzetében nem egyszer a nemzetközi csere jelentette számára a gyarapodás egyetlen komoly lehetőségét. Kódexek, nyelvemlékek és más kéziratok kezdetben főleg ajándékozás útján kerültek a Könyvtár birtokába. Az 1830-as években megindult a külföldi könyvés levéltárak magyar vonatkozású anyagának másoltatása s megkezdődött az irodalmi és tudóshagyatékok gyűjtése is. A Könyvtár nyilvánosságát az első években csak részben sikerült biztosítani. A Teleki-gyűjtemény használatát a család a könyvtár átvétele előtt is lehetővé tette havonta két alkalommal: a Társaság birtokában lévő állományból helyhiány miatt, felszerelés és könyvtáros híján csak a folyóiratok s a vétel és csere által szerzett modern munkák álltak a tájékozódni kívánó tagok rendelkezésére. 1836-ban a Deron-ház helyiségéből az Űri utca 612. (ma Petőfi Sándor u. 3.) alatti Trattner-Károlyi házba költözött az Akadémia, ahol a titoknoki hivatal után 1837-ben a Könyvtár is kapott négy nagyobb és négy kisebb helyiséget. Megindulhatott a rendszeres feldolgozó munka. Az első betűrendes kötetkatalógust Czuczor Gergely levéltárnok kezdte készíteni 1836-ban, ezt utódai 1841-ig folytatták. A katalógus az Akadémián őrzött vegyes eredetű anyag rövid leírását tartalmazta. A teljes állomány rendezését és katalogizálását Toldy Ferenc titoknok végezte el egy írnok segítségével. Először a 4 500—5 000 kötetnyi, ajándékokból, cseréből és vételből szerzett állományt dolgozták fel, majd a két, együttesen 30-32 000 kötetet tartalmazó Batthyány-könyvtár került sorra, s végül átvették a Teleki-könyvtár 20 000 kötetnyi nagyobbik felét. Ez utóbbit az alapítólevél rendelkezése szerint a más eredetű könyvektől elkülönítve kellett tartani, így a Könyvtár állományának felállítását bizonyos kettősség jellemezte. A feldolgozás elkészültével, 1844. december 23-án került sor a Könyvtár megnyitására. Ez alkalomból írta Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című költeményét.