Rózsa György, Csapodi Csaba et al. (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1826–1961.

I. A Könyvtár története, feladatköre, kapcsolatai az Akadémiával

könyvtár. Ezeknek az értékes anyagoknak a feldolgozása sürgősnek látszott. A megfeszített munka eredményeként sikerült eltüntetni a feldolgozatlan állomány szerencsétlen örökségét, de sajnos, közben a Könyvtár megint szem elől tévesztette a külföldi könyvek beszerzésének fontosságát. Ezen a téren egyébként a lehetőségek nem voltak kedvezőek. A hatalmas Vigyázó-örökségbőla Könyvtárnak a könyvgyűjteményen kívül nem sok jutott. Az Akadémia a főleg földbirtokból, telekből álló vagyont előbb beruházásokkal jövedelmezőbbé akarta tenni a jövő számára. A közbejött gazdasági válság, majd a második világháború kitörése miatt ezek a tervek már nem sok eredményt hozhattak az Akadémiának. Végeredményben a két világháború közti időszak külföldi könyvbeszerzése még a kurrens megjelenésű kiadványok tekintetében is minimális volt, nem is említve az első világháború okozta hiányok pótlásának elmaradását. Csak a cserekapcsolatok fejlődtek tovább a háború kitöréséig. A kötelespéldányok megint nagy tömegben áramlottak be a Könyvtárba, így azután az éppen hogy helyreállt raktári egyensúly rövidesen megint fölborult, a helyhiány évről évre fokozódott, a növekvő lisztviselői karnak is csak a raktári fülkékben sikerült helyet biztosítani. A könyvtári üzem technikai lemaradása ezekben az években annál érezhetőbbé vált, mivel időközben a Széchényi Könyvtár, a budapesti Egyetemi Könyvtár és a Fővárosi Könyvtár — bár maguk is rossz pénzügyi helyzetben voltak —, sok tekintetben modernizálták berendezésüket, főleg pedig munkamenetüket, feldolgozó- és katalógusrendszerüket. Ezzel szemben az Akadémiai Könyvtárban minden a régi síneken haladt tovább, meglehetősen patriarchalis viszonyok közt, csekély számú könyvtári személyzettel (1944-ben 15 fő). A háború folyamán az 1943-ban meghalt Szinnyei helyett a szintén nyugalmazott professzor, Melicli János lett a főkönyv tárnok. Reformokra most már nem kerülhetett sor. Az erők összpontosítása másra nem irányulhatott már ekkor, mint a háborús veszedelmek lehető távoltartására a könyvtártól. 1943/44-ben fokozatosan folyt az értékesebb könyvtári anyag biztonságba helyezése (épület alatti óvóhely, budai Várhegy alatti barlangok, a Nemzeti Bank veszprémi bombabiztos óvóhelye, a Nemzeti Múzeum pincéje). A légitámadások, majd a Budapest felszabadításáért vívott harcok idején 16