Rózsa György, Csapodi Csaba et al. (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1826–1961.

I. A Könyvtár története, feladatköre, kapcsolatai az Akadémiával

gítást. 1875 óta a főraktár fűtése a padlóba süllyesztett és vasrácsok alatt vezetett csövek alakjában alkamazott központi fűtéssel történt. Az olvasóforgalom 1867 — 1914 között nem sokat fejlődött, sőt a korszak végén erősen visszaesett. A budapesti tudományos olvasóközönséget és az egyetemi hallgatókat jobban vonzotta az egyetemi épületekhez közelebb eső és szabadabb forgalmú Múzeumi Könyvtár és Egyetemi Könyvtár, mint a mindinkább magába zárkózó Akadémiai Könyvtár. így a látogatások száma az évi 6 —10 ezerről 1910-ig ennek a felére csökkent. Része volt ebben az újabban nyilt és fejlődő többi budapesti könyvtárnak is (Fővárosi Könyvtár, Műegyetemi Könyvtár, szakkönyvtárak). Az első világháború idejére tehát már több tekintetben (helyhiány, a a feldolgozatlan anyag nagyarányú gyarapodása, az olvasóforgalom visszaesése) a válság előjelei voltak tapasztalhatók a Könyvtár életében. Nagyjából azonban az 1867 — 1914 közti korszak, főleg a századfordulóig, Hunfalvy Pál (1851 — 1891), Fröhlich Róbert (1892 — 1893), Heller Ágost (1894 — 1902) igazgatása alatt az erőteljes fejlődés korszaka volt. Ezt a fejlődést derékban törte ketté a világháború. A külföldi kapcsolatok legtöbbje természetszerűleg megszakadt. A cserekapcsolatok száma 1913-tól 1918-ig 287-ről 187-re esett vissza, a külföldi vásárlás ós előfizetés 520-ról 150-re". De már ez a csere és vásárlás is csupán Németországra és Ausztriára korlátozódott. Az Akadémiai Könyvtár állománygyarapodása kikapcsolódott a világ tudományos életének vérkeringéséből. Természetesen a kötelespéldányok száma is majdnem felére csökkent. A katalogizáló munka a kisegítő Írnokok alkalmazásának megszűntével a korábbi mértéknek csak harmadát érte el, mindössze évi ezer művet sikerült feldolgozni. Ugyanígy csökkent az olvasóforgalom a szénhiány okozta zárvatartások miatt is. A látogatók száma 1913-ban 4500 volt, a háború utolsó évében 1800. Ez a válságos állapot még sokáig folytatódott a háború utáni években is. A háborús évek kieséseinek pótlását lehetetlenné tette az állam pénzügyi csődje és az alapítványokból élő Akadémia teljes elszegényedése. így a Könyvtár élén álló Szily Kálmán főkönyvtárnok (1905—1924), aki már hivatalbalépésekor mint nyugalmazott akadémiai főtitkár 67 éves volt és a Könyvtár vezetését 86 éves koráig folytatta, valamint mellette az egyébként kiváló 14