Rózsa György, Csapodi Csaba et al. (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1826–1961.

I. A Könyvtár története, feladatköre, kapcsolatai az Akadémiával

katalógus negyedrét nagyságú, különálló lapokon készült, a helyrajzi katalógus kötetformájú volt.) A szakcsoportok jelölése a szakok magyar nevének rövidítéséből állt, a könyvek felállítása az egyes szakokon belül nagyság szerinti sorozatokban a gyarapodás sorrendjének megfelelő folyószám, numerus currens szerint törtónt. Az 54 szak egymástól független csoportokat jelentett, egymás közti logikai összefüggés és sorrend nélkül. Az 1897-ben életbeléptetett új kötelespéldány-törvény és az ezzel együtt járó szigorúbb beszolgáltatási rendszer 1898-tól kezdve ugrásszerűen megnövelte az állományt, évi 10 000 darabra, de ez a számszerű növekedés nem volt egészséges. A Könyvtár tudományos jellege ellenére nem élt a válogatás jogával a köteles példányokkal kapcsolatban, hanem a teljes kötelespéldány-anyagot gyűjtötte. (Eleinte még a hírlapokat is, de ezek legnagyobb részét később átadta a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának.) így egyrészt saját tulajdonképpeni célkitűzésein túlmenően most már nem-tudományos ballasztot is gyűjtött, sőt ez volt a gyarapodás túlnyomó nagy része, másrészt a megsokszorozódott gyarapodás feldolgozására sem férőhely, sem megfelelő mennyiségű munkaerő nem állt rendelkezésre. így minden helyszerző erőfeszítés ellenére is (a már úgyis magas állványok megtoldása, az épület egyes kisebb helyiségeinek beállványozása) a könyvek nagy részét két sorban kellett elhelyezni. A fél nem dolgozott anyag pedig a gyarapodás háromnegyed részét tette ki. A kötelespéldányokon kívül újabb, valóban értékes gyarapodást hozott ebben a korszakban a Pulszky, Haclik Gusztáv, Waldstein, Szilágyi Dániel, Siskovits, Reiner, Katona Lajos könyvtár, főleg pedig az 1711 előtti magyar és magyar vonatkozású könyvekből álló Ráth-könyvtár és a héber kéziratokat és könyveket tartalmazó Kaufmann-gyűjtemény. A csereviszonyok kiépítése is tovább folyt. 1865-től 1910-ig százról kétszázharmincra nőtt a cserében résztvevő külföldi akadémiák és más tudományos intézmények száma. A külföldi könyvek vásárlását is fokozatosan növekvő pénzösszeg tette lehetővé. A Könyvtár technikai berendezése ebben a korszakban eleinte a kor színvonalán állt : az új olvasóteremben kezdettől fogva gázvilágítás volt, de meglehetősen korán, már 1895-ben bevezették a tűzbiztosabb villamos vilá13