Rózsa György, Csapodi Csaba et al. (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1826–1961.

I. A Könyvtár története, feladatköre, kapcsolatai az Akadémiával

területű és 6 m magas, két oszlopsorral tagolt, földszinti, boltozatos csarnokot kapta meg a Könyvtár. Ehhez csatlakozott két mellékraktár hasonló kivitelben. Az olvasók és a tisztviselők sem voltak már kénytelenek a könyvek közt szorongani, mert külön 70 személyes olvasóterem és könyvtárnoki szoba is épült. A főraktárban a hossztengelyre merőlegesen, fülkeszcrűcn felállított 4 m magas tölgyfaállványokra kerültek a könyvek, 2500 folyóméternyi polcokon. Az egyik udvari raktárba a kézirattár került. A beköltözéssel egyidejűleg megindult a Könyvtár átszervezése. A hatalmas munkához Hunfalvy két tudós kollégájával, Budenz József nyelvésszel és Rómer Flóris régésszel fogott hozzá. Az új rendszer leglényegesebb újítása a Könyvtár két, különböző eredetű részének egyesítése volt, az alapító család engedélyével, az újonnan kidolgozott és évtizedek munkájával megvalósított szakcsoportrendszer szerinti felállításban. A székházban 1867-ben nvilt meg a Könyvtár. Ettől kezdve az olvasóterem a hét öt napján volt nyitva, 10—l-ig, ülések napján pedig az akadémikusok számára délután 3 — 5 között is. A nyár két hónapjában és a nagygyűlés idején zárva volt a Könyvtár. A nyitvatartás mértéke tehát a korábbi időhöz képest csökkent, de a kölcsönzést akadémikusok és egyetemi tanárok számára megkönnyítették. Más olvasók számára ellenben csak nagyon korlátozott lehetőségeket nyitott a Könyvtár. Az olvasóteremben egyszerre egynél több könyvet nem adtak kézbe. 1875-től kezdve ismét változott a helyzet: a délelőtti könyvtárhasználatot most már az akadémikusok számára tartották fenn, viszont délután 3-tól 7-ig mások is olvashattak ott. Az új épületbe költözéstől az első világháború kitöréséig a Könyvtár nagyjából egyenletesen fejlődött, de nem kis hiányosságok is mutatkoztak, amelyek a korszak végére mind érezhetőbbekké váltak. Az évi gyarapodás 1885-ig 1500, 1885 — 1897 közt 2300 db körül mozgott. Ezzel a számbeli gyarapodással a feldolgozó munka is lépést tudott tartani. Az új szakcsoportrendszer keretein belül évről évre új szakok kerültek rekatalogizálásra előbb két- majd háromféle katalógusban (helyrajzi, betűrendes és szakkatalógus). A betűrendes és a helyrajzi katalógust csak a tisztviselők használhatták, a közönség számára a szakkatalógus állt rendelkezésre. Ez pedig nem volt más, mint az egyes szakcsoportok betűrendes katalógusa. (A betűrendes és a szak12