Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből. 4 1 hasonlattal élve a szokás által szentesített modorban: «Megszégyeníti arczod az újonnan kinyílt rózsát. Zavarba hozza szépséged a kéthetes holdat. Azért tartom, mint az újhold, karomat kitárva, hogy egy olyan két hetes holdat, mint te vagy, zárjak karjaimba. Most kell sírni, hogy a szív kívüled minden mástól megszabadult. Jó szokás az, hogy megöntözik a kiseprett útat. Álmomban látom arczodat, igen az elszunnyadt szomjas sem lát víznél egyebet álmában.» Egy költeményében így szól a tudomány és az írói hírnév csekély anyagi hasznáról, természetesen a keleti viszonyokat tartva szem előtt: «Ne légy büszke, oh szív ezen a világon a jelességre és a tudományra, mert a jelesség és a tudomány fája ágának szegénység és inség a gyümölcse. Sohse vesd bele a tudomány földjébe a remény magvát. Sohse várj gyümölcsöt a szarvas agancsáról. Kenyér reményében ne hízelegj az aljas embernek, ne vágj eret az érvágóval vért eresztendő a holt emberen.»

1) Parsz lakóiról panaszkodik egyik versében Ka'áni. A költemény kezdetén egészen úgy beszél a ló alakjában személyesített költészetről, mint valami régibb európai költő a pegazusról. Meglehet, franczia olvasmányaiból merítette hozzá a tárgyat. «Oh te harczi utam Rahsja (Rahs = villám, így hívták Eustem lovát)! Oh te gyorslépésti ló! Meddig leszel még az istálló rabja, jöjj ki már végtére. Minek eszed az alávaló emberek szalmáját, te harczi paripa. Mit tűröd a szamarak dölyfét, te gyorslábú ló. Soha sem volt neked az ivóvized a gazok Teh. kiad. 384. lap. Bomb. kiad. 162. lap. (615) 69