Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)
Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o
28 96 d! kégl sándor. sugarakat árasztó nap. A korcsmáros kezéből erőt ad a léleknek, hogy meglássa kedvese arczát, hatása nagyobb a lélekre, mint a torokra. Adj, hogy az ajakról a bensőbe menve, rózsás kertté tegye az arczot.» *) Aztán jóformán minden átmenet nélkül hozzá fog a sah dicsőítéséhez. Ka'ání nagy mester a panegyrikus költészet érdekessé, élvezhetővé tételében. A költészet legszárazabb, legunalmasabb nemét szép nyelvezetének varázsával és meré3z, de találó hasonlataival olvashatóvá teszi. Magasztaló verseiben soha sem lesz unalmassá, mindig tud valami meglepő, váratlan bekezdést találni. «Csapláros, így kezdi egyik első pártfogóját Sugá esSeltenetet magasztaló versét, ebben a hideg téli időben ne tagadd meg a részegeseknek a boros poharat. Tekintsd a télnek hidegét, mely oly nagy, hogy a füstölőben, mint a jég, megfagy az égő tüz. A tűznek lángja, mely még el sem vált a tűztől, megszégyeníti nedvességben az esőcseppet. Úgy megfagy a vér az erekben, hogy azt mondanád, vörös ág nőtt ki az ütérből. A lapos föld száz évre elég élelmet kapott, annyi lisztet szórt ki reá a felhő a zsákjából. A tűz a kovácsműhelyben megszégyeníti keménységre nézve a kalapácsot és kineveti az üllőt. A hóval fedett hegy úgy néz ki a diadalmas felleg alatt, mint a fehér démon a monda Rustemje alatt. Úgy meg van fagyva a velő a csontokban, hogy azt vélnéd, sziklaköveket raktak beléjök. Megharagudott az ég a földre, te azt mondanád, hogy jégesőből dárdahegyeket szór le reá. Az ilyen időben megszánom a napot, hogy minden reggel meztelenül kel fel.» 2) 62 l) Teh. kiad. 45. lap.