Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

TANULMÁNYOK AZ ÚJABBKOHI PERSA IRODALOM TÖRTÉNETÉBŐL. 3 1 Kaání, Seiűs, Jagmá, Visál és mások dívánjai. Az életrajzi adatokat jobbára a következő müvekből merítettük : 1. a^SóJ igen szép folio kőnyomat. A lapok nincsenek számozva. A legújabbkori Nasr ed-Din uralkodása alatt virágzó költőket tárgyalja, első sorban magát a saliot, ki tudvalevőleg persa verseket is írt. 1883-ban jelent meg bizonyos Mirza Ibrahim szerkesztésében. 2. ^ISoLi ^JS 4-rét 581 lap, meglehetős jó kőnyomat. Mohammed Husejn írta, ki maga is költő volt. Irálya rendkívül dagályos, bombasztikus. Megjelent 1855 (l272)-ben. 3. xjlXsax igen kis terjedelmű munka, mely mint a czíme is mutatja, csak az előkelő költőkkel foglalkozik. A költők arczképeit is adja meglehetős hü fametszetben. 1885-ben jelent meg Teheránban. Rida Kuli Hánnak, ki előkelő helyet foglal el az újabb persa irodalomban, jeles irodalomtörténetét a ^.sxc 1 <\ .-»ó H_át is igen sokszor használtuk, valamint ^oü^ czímü tedkerehjének az újabb irodalomra vonatkozó részét. Néhány adatot Mohammed Hasan Hánnak az It'imad es-Seltenet fiának a jeles moszlim nőkről írt biographikus müvéből, a vettünk, mely 1886-ban jelent meg két kötetben. Igen megnehezíti a modern persa irodalom tanulmányozását az, hogy csak a legnevevesebb vagy a magasabb rangú költők divánjai vannak kiadva és kőnyomattal sokszorosítva, mert a kevésbbé ismert vagy szerény anyagi viszonyok közt élő költő nem képes a kiadással járó költségeket viselni és nehezen talál müvei számára kiadót. A persa irodalom még most is abban az alárendelt helyzetben van, mint volt a középkorban mindenütt. Közönség hiányában a költő és író nem képes szellemi termékei után megélni s így kénytelen hivatalt keresni vagy valamely befolyásos Maecenas kegyeiért koldulni. Könnyen el lehet képzelni, hogy a költőknek ez a függő helyzete elhatározó befolyást gyakorol az irodalom és a költészet irányára. A költő nem a nagy közönség tetszését keresi, hanem csak a magas pártfogóét. Hogy azt megnyerje, folyton bókol, hízeleg neki. Minden alkalmat felhasznál, hogy valami kellemeset mopdhasson urának. — A régibb persa irodalom minden zegét zugát átkutatja, hogy szebbnél szebb jelzőket és ékes hasonlatokat találhasson kenyéradó urát magasztaló verse számára. Minden egyes verséért jutalmat vár. Azért magasztalja oly nagyon urának bőkezűségét, hogy az megszégyenlve magát, valamit vessen a rimánkodó poétának. Innen ered a keleten minde(599) 53