Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

28 T>: KÉGL SÁNDOR. niitt virágzó panegyrikus költészet, mely oly nagy contigensét teszi a keleti múzsa termékeinek. Nagyítás nélkül mondhatjuk, hogy az összes újabbkori persa költői productió több mint két harmad részét a magasztaló, dicsérő alkalmi versek teszik. A leghíresebb modern persa költök mind kitűnnek a költészetnek ezen ágában. Nem lehet tagadni, hogy a kénszerítő szükségen kívül még előszeretetből is miveli néhány ujabb persa költő ezt a genret. A keleti író szereti a virágos hasonlatokkal, költői képekkel terhes írásmodort. A mellett ez a genre nem is valami nehéz, mert a régibb költők hasontárgyú verseiben kész frázisokat, hasonlatokat talál a modern költő a fellengző dicséretre és nem kell neki egyebet tenni, csak összetákolni költeményét a már kész szóvirágok- és hasonlatokból. Az ilyen dicsőitő versben van alkalma a költőnek a szónoki dagályra, és az új kapcsolatban, némi életet lehellve az elcsépelt szóvirágokba, irodalmi míveltségével kérkedni. A szerelem költészete szinte elvész a sok hizelgő, magasztaló vers tengerében. Mindegyik modern persa költő írt ugyan egy pár verset a mindenható szerelemről, vagy néhány siránkozó hangú költeményt, melyben a holdarczú, kőszívű kedves zsarnokságáról panaszkodik, de azért valami eredetit, egyénit egyikök sem produkált. A keleti költő (a moszlimeket értjük) nem oly ideálisan fogja föl a szerelmet, mint a nyugoti. A platonikus vonzalom, az anyagi salaktól ment érzelem előtte teljesen ismeretlen. Sokat beszél versében a lélek • ről, de ez ő nála csak szépen hangzó jelentós nélküli szó. Léleknek, lelki vonzalomnak nincs semmi köze a tisztán anyagi, testi vágyhoz, melynek szép leplezett modorban ad kifejezést a persa és más moszlim poéta. Nem viszontszerelmet, hanem csak állati vágyának kielégítését várja kedvesétől. A mi fölött búsul, az a vágya tárgyától való távollót (firák); a mi után eseng, az a nemi értelemben vett egyesülés (visál). Nem csak a nő iránti szenvedélyes szerelmi vágy, hanem a keleten igen elterjedt és az emberi méltóságot porig alázó nemi tévedés, a szodomai bűn is nem ritkán szolgáltat tárgyat a modern persa költőnek. A vallásos költészetnek, különösen a mystikus rajongásnak még most is akad elég mívelője. A persa mindig nagy hajlammal bírt a vallásos rajongásra, a mysticizmusra, mely az árják régi sajátsága. Ez a vallásos mysticizmus iránti előszeretet még abból az időből származik, mikor az iráni törzsek még egy népet képeztek a többi árjákkal. A vallásos érzés, mely az árjáknál, a sémitáktól eltéröleg, a költői (G00) 54