Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

TANULMÁNYOK AZ ÚJABBKOHI PERSA IRODALOM TÖRTÉNETÉBŐL. 3 1 nincs hiány az európai irodalomban; ilyeneket írtak Barbier de Meynard, Darmesteter, Pizzi és Ethé, de mint mondva volt, kimerítő forrásmunka még nem íratott a persa irodalom történetéről. Ha a régibb persa irodalom ily kevés irodalomtörténeti feldolgozásra talált, nem lehet csodálkozni, hogy a persa irodalom ujabb fázisa, mely nem oly érdekes és eredeti, egészen terra incognita maradt. Churehhill ós Ethé néhány essayjét leszámítva, parlagon hever az újabbkori persa irodalom történetírás mezeje. Ethé a persa vallásos és oktató költészetről írt tanulmányában csak néhány szóval végez az utóbbi három század persa irodalmával és csak két-három jelesebb költőnek a nevét említi Churehhill, ki mint az angol követség másodtitkára működik Teheránban, a legnevezetesebb modern persa költőröl Ka aníról és több újpersa tudományos munkáról, többek közt Bida Kuli Hán jeles persa szótáráról az Engumen Aráról írt ismertetést.'

2) Nem szándékozunk a jelen tanulmányok keretében rendszeres irodalomtörténetet adni, ehhez még nincsen eíég előmunkálat és forrás, csak néhány nevezetesebb költőt és írót akarunk ismertetni a tizenkilenczedik század persa irodalmából. Sok költőnél szerettünk volna Taine módjára a költő szellemi fejlődéséről, adatokat szerezve az író életéből és körülményeiből, annak irodalmi ízlését és költészetét megmagyarázni. Itt két akadályra találtunk. Az első, mely egyúttal jellemző vonása az egész újabbkori persa irodalomnak, az egyéni érzés hiánya, az újabbkori persa költő nem érez csak után érez, ő csak a régi nagy mesterek után megy. Vonatkozás a költő életére alig található náluk. Igen nagy tévedés lenne ezért egy modern persa költőnek verseiből magának a költőnek lelkületére következtetést vonni. Az utánzásnak, mely csak az ízlés dolga, sokszor semmi köze sincs a költő érzelmeihez. Az a rendszer, melyet oly sikerrel alkalmazott Bacher, Sa'di és Nizámíra nem válik be, ha az újabbkori persa költőkről van szó. Igen czélra vezető lehet a költő verseiben kifejezett érzelmek- és eszmékből szerzőjök lelki képét összeállítani, de mit tegyünk ott, hol nyihánvaló, hogy a költő másoktól vette kölcsön eszméit és kifejezett érzelmeinek forrása nem a költő kedélyében, hanem valamely majmolt nagy mester müveiben van. Legföljebb a költő jó, rossz ízlét l) Mystische didakt. lyr. Poesie u. d. spät. Schriftthum der Perser. Hamburg, 1888. 48. lap. b Indian Antiquary XVII 241. 1. (597) 51