Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

32 D; KÉGL SÁNDOR. köznapi élet nyelve tökéletesen azonos lenne. Az irodalom nyelvének nemesebbnek, szabatosabbnak kell lennie a közönséges társalgási nyelvnél. Hogy a nyelvreform Persiában szükséges, ahhoz nem férhet kétség. Az arab nyelv hosszas uralma rendkívül káros hatást gyakorolt a persa irodalmi nyelvre. Nem csak az idegen arab szavak és kifejezések, melyek az irodalmi nyelvben polgárjogot nyerve, annak megértését igen megnehezítették, volt az egyedüli, rossz hatás, hanem a mi a nyelvre még károsabb volt, mert a nyelvnek szerkezetét, a nyelvtant támadta meg, az volt, hogy egyes pedánsok tiszta persa eredetű szavakat arabizáltak, persa szavakra alkalmazták az arab végzeteket, a plurális fractust, felváltva írtak persa szavakat száddal és színnel. A sok arab szóban és az arabizált persában látták az ékes irályt. A persa kenyértudósok és pedánsok khinai falat igyekeztek vonni magok körül a laikusok előtt érthetetlen nyelvvel. Az arabos persa csaknem olyan jó szolgálatot tett nekik, mint a középkori szerzeteseknek a latin nyelv. A konstantinápolyi persa folyóirat Ahter egyik czikkében igen találó adomát hoz fel a czikkíró, ki a nyelvreform mellett tör lándsát, a medresszékben űzött nyelvrontásról. «Mondják, két testvér tanult három évig egy medresszében. Egy valaki kérdezte tölök, hogy mit tanultak a három év alatt. Egyikök így felelt: az első évben mi nem ertettük meg azt, a mit mások mondottak. A második évben mások nem értették meg azt, a mit mi mondottunk. Végre most a harmadik évben oda jutottunk, hogy egymást sem értjük meg mi ketten, ha együtt beszélgetünk.»*) Sok pedáns régi és újabbkori persa író elhanyagolva anyanyelvét és egyoldalúan mívelve az arabot, müveit, arab szavakkal és frázisokkal tele, a persa nyelv szellemével homlokegyenest ellenkező irályban írta. Az ilyen affektáló tudákos írókat, kik többnyire csak anyagi előnyökre számítva tüntettek tudományos képzettségökkel, a már említett persa lap czikkírója találóan nevezi tudomány-árulóknak (dánis furűs) mely elnevezés a keleti pedánsokra jobban ráillik, mint a német Brodgelehrte kifejezés. Ilyen nyelvrontók közt említi Vas sáfot a Tarih Mo'egem szerzőjét ós Mirza Mehdit a híres Dürre i Nádirí szerzőjét. Ezek a nyelvhamisítók a persa czikkíró energikus *) jJü.! 1890. 35. sz. (606) 48