Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

TANULMÁNYOK AZ ÚJABBKORI PERSA IRODALOM TÖRTÉNETÉBŐL. 19 kodni, mert keleten csaknem mindenütt a régi virágos, szónokias irályt az egyszerűbb rationalisabb írásmodor váltja föl. A török irodalmi nyelv például az utolsó évtizedek alatt óriási átalakuláson ment keresztül, a nehézkes, néha egy egész lapot betöltő körmondatokat francziásan rövid mondatkákkal helyettesítették. Az újabbkori oszmanliban kevesebb tért foglalnak már el a tudákos arab és persa szók. Más moszlim népek irodalmában is hasonló jelenségekkel találkozunk, melyek nem annyira az európai befolyás, mint a keleten mindinkább terjedő szellemi pangás eredményei. Egyiptomban, a mohammedán míveltség ezen főfészkében is mutatkozik már ez a reactió az irodalmi nyelv ellen, mely bizonyos határig jogosult, de félni lehet, hogy túlságig vitt népiesre törekvés el fogja szakítani azt a kapcsot, mely a mostani irodalmat a régivel összefűzi. Völlers szerint a jövő Egyiptomban az arab vulgaris nyelvé, és csak idő kérdése már mikor fogja a szabatos régi arab nyelvet a pongyolább szabadabb, de szegényebb népies idioma felváltani. Szerinte, ha ez bekövetkeznék, egyértelmű lenne a moszlim míveltség bukásával.*) Az irodalmi nyelv kérdése, mint láttuk, keleten csaknem mindenütt actuális jellegű. A kérdést még egy keleti irodalomban sem sikerűit véglegesen helyesen megoldani. A mi a persát illeti, a nyelvújítók közül egyik sem tudta a helyes utat eltalálni. Gelál ed-Din berezeg a Sáli Námeh nyelvét, mások, mint mondva volt, a társalgási és a népnyelvet akarták irodalmi nyelv rangjára emelni. Mind a két irány a maga kizárólagosságában csak káros hatással lehetne az irodalomra és mívelődésre. Gelál ed-Din kísérlete, a régi elavult persa nyelv visszaállítása, a lehetetlenségek sorába tartozik és komolyan számba se jöhet. Több érv szól a másik, a társalgási nyelv mellett, mely némi módosítással beválnék irodalmi nyelvnek, csak hogy az újítók nagyon messze mennek a népiességben, midőn a romlott török-tatár elemekkel kevert anyanyelvet minden nemesítés és az idegen szavak eltávolítása nélkül használják. Nincs a világon nyelv, hol az irodalom és a *) Dagegen fordern die zeitweiligen Verhältnisse zu einer Frage auf

: Wem gehört die Zukunft, der Schriftsprache und ihrer Tochter, dem Hocharabischen oder dem Vulgär (Nieder) Arabischen? Leider dem letzteren, ich sage leider, weil ein solches Urtheil den Untergang der islamischen Civilisation voraussetzt. Zeitschrift der D. M. Gesell. 1887. 369. 1. (593) 2* 47