Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)
Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o
10 D« KÉGL SÁNDOR. csak fölületesen képesek a szaktudományokat elsajátítani. Természetesen a főiskolát, a dár el fenún-t látogató fiatal persák száma nincs semmi arányban az ország lakosságával. így a legtöbb fiatal persa csak keleti nevelésben és oktatásban részesül. A gazdagon dotált medresszékben a mohammedan traditio és jogtudomány meg az astrologia és egy kis történelmen kívül jóformán semmit sem tanulnak. A medresszék keleti értelemben vett tudományos színvonala is folytonosan sülyed. A tanító mustehedek közt alig van valamire való mohammedán theologus. Az egész tanítás abból áll, hogy egy arab commentárt vagy nagy ritkán szöveget elolvas a tanító mustehed és ahogy úgy megmagyarázza a nehezebb, homályosabb helyeket. Evenként rendesen csak egy magyarázatot vagy szövegmunkát olvasnak. Magok a persák is bevallják, hogy az ő medresszéik nem állják ki a versenyt az egyiptomi és szíriai hasonrangú intézetekkel. Ezért a ki mélyebben be akar hatolni a vallástudomány rejtélyeibe, vagy egyszerűen el akarja nyerni a mustehedi méltóságot, kénytelen Kerbelába menni, vagy a leghíresebb mohammedán egyetemet, az el Azhar*) mecsetet fölkeresni. Ezt igen kevesen teszik és a legtöbben megelégszenek az otthon nyert felületes tanítással. A régi módon nevelt persa ifjú megismerkedik a koránnal és kisebb-nagyobb mértékben a honi remekírókkal, ismeretköre tisztán irodalmi, az exact tudományokból mit sem tud. Innen van, hogy még a legmíveltebb, hagyományos módon tanított persa is, némi arab és hittudományi ismeretein kívül igen zavaros földrajzi és természettudományi fogalmakkal bír. Az ilyen iskolát járt fiatal persa, ha tehetséget érez magában az arab és a persa jelesebb írókat tanulmányozva, egészen beleéli magát a régi eszmekörbe. Reá nézve nem létezik az európai művelődés. A történelmi érzék hiányában, mely a keletiek közös hibája, nem veszi észre az irodalomban és a társadalomban uralkodó eszmék és nézetek koronkénti változását, ö csak az irályszépségeket és a szónoki pathoszt tudja méltányolni. Természetesen, ha írói pályára lép, minden erejével arra törekszik, hogy a ma megbámult irálybeli finomságokat, ügyesen alkalmazott ellentéteket, merész hasonlatokat saját műveiveiben maga is alkalmazza. Az újabb korban virágzó persa költők és írók legtöbbnyire abban látják a szép irály netovábbját, ha sike*) Goldziher. Az Iszlám. 1881. 299. lap. (584)
