Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

TANULMÁNYOK AZ uJABBKORI PERSA IRODALOM TÖRTÉNETÉBŐL. 1 1 1 meg a szokásos jelzőkkel élve. «Szépség jegyedtől szomorúság az én állapotom. Szemed miatt sötét az én napom. Attól a hajtól, mely olyan, mint az este és attól az arcztól, mely a reggelhez hasonló, csupa sírás, jajgatás az ón dolgom éjjel ós nappal. Az ő alakja-e ez vagy sudár cziprus ez ? Arcza-e ez neki, vagy hogy ez a hold ? Egy pillantásával száz hadát foglyul ejti a szívnek ez az én uralkodóm, kinek nincsen serege. Utójára lépj a fejére ennek a szívtől megfosztottnak, ki a te lábad pora. A hárfa, fuvola, a bor és a csemege (nukl) elhagyása bűn a szerelmesnél. Hákán a kedvese távollétén búsul, jajveszéklése és zokogása az ő tanúi.»

1) Szeret a szomorú lemondás hangján beszélni a szerelmi búról : «Jobb nem beszélni a szerelmi bánatról. Jobb eltitkolni a jó barát fájdalmát. Jobb a kedves ajkáról hallani az egyesülés jó hírét, vagy a visszautasítás halálitóletót. Jobb mind a két világról lemondva a te utadra hajtani le a fejet. Minek beszéled ki kedvesed igazságtalanságát Hákán. Jobb nem mondani meg a jó barát hibáját.» Ugyanily szellemben egy másik versében is szól: «Hitetlenség a szerelem útján, ha kedvesedet bepanaszolod az Istennél.» Csupa siránkozás egy másik verse: «Szemem hullat könnyeket vagya tavaszi felhőből esik az eső ? Tüzet gyújtottál szívemben s akarata ellenére sir a szemem. "Vájjon a nyár ós a tél halottai fölött sír-e bújában a felhő, vagy az ón titkos bánatomat siratja az égnek szeme ? Sírj távolléte miatt Hákán, hisz ő érte siránkozik a világ.» A szokásos hasonlattal az élet forrásához hasonlítja kedvese ajkát: «A mit Hiderrel az élet forrása tett, ezer annyit mívelt a te piros ajkad. A világ, szégyenlve, ajkad elől a kő alá rejtette a rubin tot. A szerelem tüzét lángra lobbantotta szívemben, úgy hogy nem törődöm a rózsáskerttel. Fekete hajfürtére akasztotta szívemet s aztán pillantásaival nyílzáport szórt reá. Ki képes a te szépségedet leírni, lehetetlen a te bájaidat lefesteni. Ne kérdezd a tört szívű Hákán állapotát. Egész világot zavart meg a te hajfürtöd.» 2) A persa költők 183