Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)
Kégl Sándor tanulmányai, tudományos öröksége (Sárközy Miklós)
KÉGL SÁNDOR TANULMÁNYAI, TUDOMÁNYOS ÖRÖKSÉGE Klasszikus perzsa munkásságának zárásaként meg kell említeni, hogy ő írta a Heinrich-féle Egyetemes Irodalomtörténetben a Perzsia c. fejezetet is. 1 5 Mostani ismereteink szerint ez az első magyar nyelven írt klasszikus perzsa irodalomtörténet. Ha belegondolunk, hogy Szerb Antal rövid írásán, 16 valamint Jeremiás Éva 1 7 és Csirkés Ferenc 1 8 nemrég született irodalomtörténeti összefoglalóin kívül, azóta sem készült magyar nyelven nagyobb terjedelmű összegzés a klasszikus és modem perzsa irodalomról, akkor még inkább figyelemreméltó e tanulmány. Kégl írását a preiszlám perzsa irodalomtól kezdi. A 20. század elején már jól ismert óperzsa feliratok 1 9 és a pehlevi (zoroasztriánus középperzsa) irodalmi emlékek áttekintését követően, tanulmánya java részében a klasszikus perzsa epika és líra legnagyobb alakjait mutatja be Rüdakítól Jamíig. Gazdag forrásismeretének köszönhetően fölényes magabiztossággal szemezget a legnagyobb alkotásokból, számos idézettel és képpel illusztrálja tanulmányát. Külön hangsúlyt fektet az általa olyannyira kedvelt vallásos, szúfi költészet nagyjai, Sanä'I, cAttar és Rüml bemutatására, de jelentős figyelmet szentel a korai líra kiemelkedő alakjainak, Qatrännak, Manücihrínek és Ansärinak is. E mű nagyon jól összefoglalja a klasszikus perzsa irodalom történetét és pontosan ott ér véget, ahol minden mai irodalomtörténeti összefoglaló is befejezi az aranykort: JamTnál. Indológiái és turkológiai tanulmányai Meg kell említeni Kéglnek az indológia és a turkológia területét érintő munkásságát is. Ezek a tanulmányok, cikkek azonban jórészt népszerűsítő jellegű, rövidebb lélegzetvételű írások, amelyek színvonalukban nem érik el iranisztikai tárgyú dolgozatait. Mégis jól mutatják Kégl színes tudományos érdeklődését, amely gazdag könyvtári anyagra és még a népszerűsítő jellegű dolgozataiban is elsőrangú forrásismeretre támaszkodott. Az indológián belül leginkább a huszadik század első évtizedeiben írt néhány dolgozatot. Er1 5 Perzsia. In: Heinrich G. Egyetemes Irodalomtörténet. Budapest 1903.1. k. 329-362. 1 6 Szerb A. A világirodalom története. Budapest 1992:155-160. 1 7 Jeremiás É. Perzsa irodalom. In: Király I. (szerk.) Világirodalmi Lexikon 10. k. P-Praga, Budapest 1994:425^136. 1 8 Csirkés F. A klasszikus perzsa irodalom. In: Pál József (szerk.) Világirodalom, Budapest 2005:235-240. 1 9 Kégl kiváló viszonyban volt Jules Oppert-rel, a belga nyelvésszel, aki az óperzsa filológia és hangtan ismert szakértője volt. Kégl méltatást is írt róla halálakor: Jules Oppert kt. emlékezete (felolvasva az 1907. február 27-én tartott akadémiai ülésen) Akadémia Értesítő 18 (1907) 273-279. 17