Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)
Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o
TANULMÁNYOK AZ uJABBKORI PERSA IRODALOM TÖRTÉNETÉBŐL. 1 1 1 nya van neki. A lakosság a saját maga által épített épületektől vesz el, mint a selyembogár, melyet saját nyála öl meg. Az az ember, ki nem félt az oroszlánordítástól, ez esemény után még a varjú szárnyától is retteg.» 1) Atyját több költeményében magasztalja; egy belyen így írja le atyja halála fölötti szomorúságát: «A fájdalomtól felforr a lelkem ós a búnak tüze megolvasztja agyvelőmet. A világnak rózsáskertjéből a bajnak tövise van a szememben. Az égnek követő gépjéből (mengenik) a zsarnokság köve nyomja a keblemet. Minden hajszálam a szememben olyan, mint egy-egy izzó érvágó. Úgy vágja mellemet szomorúságom, mint az éles kard. Te azt gondolnád, bogy a sors az én öröm-osztályrészemet az oroszlán vagy a kígyó torkába helyezte. Azért, mert nagyon ki van facsarva a szemem és darabokra szakadt a májam, jól mondod a palát 2) panasznak vájjon nem vért szürő-e? Szivem sehogy sem vonzódik Ádám ivadékaihoz, mert Ádám utódaiban nem maradt semmi az igazságosság és a tisztaságból.» Testvére, Mirza Isma'il, szintén a költészet mívelésére adta magát és Taűbid Sirázi név alatt az ismertebb új persa költők sorába tartozik. Kitűnő nevelésben részesült. Tűrhetően megtanult arabul, a mi Iránban a magas míveltség netovábbja, csaknem minden írásnemet egyforma szépen tudott írni és joggal megillette őt a szépíró név, a sikesteh, nest'alik és a neshi írás terén. Költeményei között a hagyományos szerelmi döngicsélések és az elcsépelt közhelyekké vált szóvirágokból álló ma gasztaló versek mellett olyanokat is találunk, melyek önálló költői szerzemények és nem a régi nagy írók utánzott másolatai. Ilyen például egy európai gyártmányú ezüst zsebórára írt verse, mely fi A varjú a rossz jelentőségű madarak közé tartozik a moszlimeknél, különben már a régi indeknél ravaszságáról volt híres. A panchatantra egyik mesejében a király-választásra összegyűlt madarak közül egy versben így jellemzi a varjút: «Az emberek közt legnagyobb gazember a borbély, — a madaraknál a varjú, a négylábuaknál (az eredetiben fogasoknál) a sakál, a szerzeteseknél a fehér barát». Naránám nápito dhúrtah pakshinám cliaiva váyasali Damslitrinám clia qrigalastu ^vetabhiksliu tapasvinám. Panchatantra III. könyv 49. 1. Bombay Sanskrit Series 3red Edition by Kielhorn. fi A pálá szónak kétértelműségén alapszik a nehezen fordítható szójáték; a pálá szó ugyanis jelent panaszt, sopánkodást a régi persában és szűrőt az újabb nyelvben. Goftár sejjum der bál fársl Burhán Káti'. (713) 167