Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

TANULMÁNYOK AZ ÚJABBKORI PERSA IRODALOM TÖRTÉNETÉBŐL. 1 03 meg a négy kígyó (éár ázderhá) az oszlopa. A rabszolga-magzattól (eredetiben mevlázádeb rabszolgafit és vészes jelentőségű csillagot jelent)

1) ne várj emberséget, mert az nem az ő tulajdonsága. Jóságot akarsz látni a kígyótól, nem telik ki az attól. Nem hoz jót reád a csillag, ne örülj szép látványának. Nem képes barátságra az ég, ne kösd szívedet ragyogó napjához (szójáték a mibr szóval, mely barátságot és napot is jelent). Mit keresel barátságot a nyilasnál, mely a nap háza lett. Hogy kívánhatsz egyeneslelküséget a holdtól, mely a rákban ütötte fel tanyáját. Ha mint a víz, a kősziklából készít is valaki magának ruhát vagy tíiz módjára vasból csinál is magának vértet ós pánczélinget, a halál, mint a vas a kősziklából, kiönti tiszta vizét. Az enyészet, mint a sziklakő kicsalja a vasból az égető tüzet.» Sipibr igen szereti a régi írókat utánozni, kik közül különösen a modern persa költők által annyira kedvelt Menucehrit tanulmányozta. A régi arab költőkre emlékeztető modorban így kezdi Menucehri verseinek mintájára írt egyik költeményét: «Ennek a sivatagnak tegnap még a paradicsom kertje volt a kapuja. Minden sátor, a hol csak volt, úgy nézett ki, mint egy másik égbolt, és ott a hol az égen a nap és a hold, itt a viruló mező és az áldott fa volt. Édes nedvü mézzel folyó volt. Ma megváltozott ós másforma ruhát öltött magára. A dombok olyanok, mint a sátrak, a domboldalon fekvő kígyók meg a sátorkötelekhez hasonlítanak. A hol a páva sétált a sátrak előtt, ott mostja hollónak van a helye. A kereskedőnek a koponyája szolgál most ivó edényül. Az utazók összezúzott testének húsa adja hozzá a pecsenyét. A vipera olyan, mint a furulya, a nyitott koponya meg úgy néz ki, mint a Bubáb (egy keleti húros hangszer). Az okos ember egy pillanatot se tölt ezen a helyen.» A Mohammed előtti arab költők módjára, miután leírta az imádott lény eltávozása által sivataggá változott helyet és a tábor romjait, gyorslábú tevéjét írja le, hasonlatot hasonlatra halmozva, akár csak Imrulkeis az ő híres Mu'alakat-jában. «Leoldoztam lábáról (az eredetiben térdéről) a békót annak a tüzes tevének. Úgy kiugrott a békóból mint egy telivér oroszlán. A támadáskor oly félelmes, mint az oroszlán, a futásban olyan gyors, mint a fürge őz. Igaz gyöngy fehérségével vetekedő fogai gyöngybányává tették a száját. Lecsüngő ajkairól sok igaz gyöngyöt (habot) szór. Két ajka j Giját el-Lugah 381. 1. (721) 10* 151