Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

138 I): KÉGL SÁNDOR. ges kígyóé, sörényem meg olyan, mint az erdő oroszlánjáé. Ha nem láttál még ikernek tüzet és vizet, nézd villámomat és esőmet, nem bámulatra méltó dolog-e'? Te is gyújtasz tüzet, mint ón, de míg az én tüzem az élet forrása, addig a tiéd a büntetés lángja. Az én tüzem a rózsás kertnek színt és ragyogványt kölcsönöz. A te tüzed csak égeti és perzseli az emberek borét. Te neked is van, nekem is van kalászom. A te kalászod (szójáték a sunbuleh szóval, mely napsugarat és gabonakalászt jelent) a férfi és a nő útjának a tövise. Az én kalászomból él állandóan a fiatal és az öreg. Nincs több egy két événél hogy kísérletből a ligetre, kertre, sivatagra és virányra nem vetettem jótékonyságom árnyékát. Olyan ínséges év lett, bogy senki sem látott kerek kenyeret, ha csak az ég asztalán a napot nem nézte kenyérnek. Csak két kerek kenyeret láthattál és azt is csak az ég asztalán (a napot és holdat érti). A macska természetű idő macska gonoszságává tette az embereket, mert a nagy ínségben a saját gyermekeiket úgy megsütötték, mint a szarvasborjút.» «Mikor ilyenformán kidicsérte saját jelességót a felhő, akkor nagy haraggal így felelt neki az ég. így szólt, hogy a másoktól kéregetett dolgokkal ne kérkedj, mert nem igen illik a gazdagsággal kérkedés a koldus szájába. Évet és napot az alamizsna után járásban töltesz. Mi egyéb koldulásnál a te járás kelésed. Az egész földet csak a mi jóságunk tartja fenn. Ez a szél, a tűz és a föld mind az én szolgáim. A szerencsés csillag felkelésével bőséget teremtek a földön. A rossz csillagok egyesülésével délibábbá teszem az oczeánt. A jó és a balszerencse az én csillagaim szerint osztódik ki. Minr , den az én fényemnél (t. i. a napénál) történik. En vagyok az isteni adományok közvetítője, mert kedvem szerint kinek keserűt, kinek édeset adok. Vitatkozásukat meghallotta egy a hatalom munkásai közül és mindent a mit csak hallott, elmondott a végzetnek. Megharagudott erre a végzet és mindjárt elküldött értük. Elment a hírnök és a végzet szine elé állította őket.» A végzet aztán megfeddi őket, hogy az isteni hatalmat maguknak tulajdonítják. Kedvencz tárgya Sipibrnek a világi dolgok múlandósága és a világ rosszasága fölötti elmélkedés. Egyik költeményében ilyen keresett csillagász modorban fejezi ki panaszát: «Az ég olyan, mint ahriman és én nem tudok senkit, ki vele szembe szállhatna. Ha telidesteli vagy is mindenféle fortélylyal, kevés az az övéhez képest. A csillagokat a hét rabszolga neve alatt is szokták személyesíteni. A négy alapelemnek. (696) 150