Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

TANULMÁNYOK AZ uJABBKORI PERSA IRODALOM TÖRTÉNETÉBŐL. 1 1 1 mes a kívüle levők befolyásától. 0 maga egy személyben a szerelem, szerető és a szeretett. (Hem üst 'isk hem ű 'ásik hem ű ma'súk.) Mert ö kezdette először önmagát szeretni. Mikor először fölismerte önmagát, ettől a tudástól próféta lett, mint Mohammed, kinek teste a lét igéjét rejti magában. Minden világ az ő tagjaként szerepel. Minden rendelet az ő szőnyegén keletkezett. Mily fenséges alak, mily hatalmas szőnyeg!» Magasztaló verseiben a szokásos hasonlatokkal él, egy helyen így dicséri Mohammed sahot a képzelt kedveshez intézett versből menve át elég ügyes fordulattal a királyok királya magasztalásába: «Oh te, ki mosuszfürteiddel dongát húztál a napra (a szokásos holdhasonlat helyett napnak nevezi a kedves arczát). Soha senki még tiszta mosuszból nem készített dongát a napnak. Míg nem láttam nedvteli rózsához hasonló arczodat, nem tudtam, hogy a rózsából készül a rózsaolaj. Mérget öntött a poharamba az a két méz-édességű rubintod. Elrabolta szememről az álmot az a két álomittas szemed. Lelkem olyan, mint a tűzhely és a te arczodon van a fekete jószagú olajfa (a barna anyajegyre czéloz). Szemem olyan, mint az Oxus és a te ékszer-dobozodban van a szépvizű igaz gyöngy. Neked hajfürteid vannak a rózsán, én nekem a szívemben van százféle tövis. Neked kútad van az ajkadon, nekem százszoros forróság van a testemben. Ugy átjárja imádóid szívét szempillád, mint a hogy átjárja az ellenséget az uralkodó fejedelem nyila, Mohammed királyé a győzőé, ki a lakomán ós a harczban képzelhetetlenül sok országot hódít és számítás nélkül adakozik.» Sipihr a legujabbkori persa költők által elhanyagolt nemét a költészetnek, a munázereht is, mívelte. Az ég és a felhő közti versengést így írja le egyik ilyen versengő költeményében: «Hallottad-e, hogy ellenségek az ég meg a felleg ? Tegnap jó ideig vitatkoztak indulatos, haragos szavakkal. Az egyik azt mondta, hogy engem illet meg az első hely. A másik meg azt állította, hogy ő magasabb rangú ós a tiszteletre méltóbb. A felhő kezdette meg a vitát és mennydörgő hangon mondá az égnek: Te semmirevaló igazságtalan, te nem vagy olyan mint én, mert az Úr már az első napon nekem adta az elsőséget. A kökörcsinből én készítek rubint színű veres ruhát. A virágokból én emelek ezüst menyezetü sátrat. Kígyóalakú vagyok, azért kincs szívemben a lélek. Olyan vagyok mint a malomkő, azért szórok kezemből szép vizű gyöngyöt. Úgy megyek, mint a szélvész, s alakom olyan, mint a dühös elefánté. Járásom olyan, mint a mér(695) 149