Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

TANULMÁNYOK AZ uJABBKORI PERSA IRODALOM TÖRTÉNETÉBŐL. 1 1 1 beszélj ezen a helyen az újról és a régiről. Ne szólj itt a létezőről és a semmiségről. Hol van itt a helye a szónak és a tulajdonságnak meg a beszédnek? Hogy mehet át a hó a tűztengeren. Létezni és nem létezni, itt egyre megy. Ki az, ki el ne merülne ebben a tengerben?» Ugyanebben a meszneviben így panaszkodik a terhes öregségről: «Kelj fel Hedájet (a költő irói neve), elment az ifjúság. Megsárgult már arczod pirossága. Kihűlt már a te bazárod. Korod a negyvenet meghaladva, az ötven felé ment. Kútba ment már a kanaani József.» Ilyen személyes vonatkozású vers ritkaság a költő terjedelmes divánjában. Rida Kuli Hón legsikerültebb költeménye a Bektás Námeh. Egészen Nizámi modorábanirja lea szépRábiahnak reggeli sétáját palotája kertjében. «A péri-arczu, félig mámorosan a színbortól, hajnal hasadtakor hirtelen felkelt ágyából. Olyan szép, kecses járással, hogy el lehetett hinni, hogy száz világnak a vére terheli annak a szépségnek lelkiismeretét. A szellő gondosan elfújta útjából a lehullott rózsaleveleket, mert tudomása volt neki gyöngéd lábacskáiról. Az egész úton lábai elé hullatta rózsáit a rózsatő, mert tudta, hogy féltékeny. Bármerre fordult is az a sudár cziprus, minden rózsafát megfosztott csalogányától. Száz szégyenlősködéssel és titkos gyengeséggel a csalogányoktól a rózsánál is jobban szeretve a folyampartot, a dajkát és a pohárnokot kereste. Előkereste a tegnapról megmaradt bort. Kimérte neki a megmaradt bort a pohárnok. Nem maradt meg nála egy szikrája sem a józanságnak. Egy végtelen lánghoz hasonló a szerelem, mely minden pillanatban az egeket nyaldossa. Minden okoskodása tanácsa a józan embernek olyan arra a lángra, mint egy marók, gaz vagy törmelék fa.»*) 143