Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)
Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o
138 I): kégl sándor. Bektäs, első találkozásakor a szép Bábiahval, így írja le azt a hatást, a mit az utóbbinak szépsége reá gyakorolt. «Előjött lesÉelyéből a szerelem rablója és elrabolta eszét és hitét annak a holdnak (t. i. Bektásnak). Két szeme elvakítva, szive teli mámorral, nincs tudomása fejéről, lábáról, saját létezéséről. A szerelem hevétől forrásba jött a vére. Szerte szét csatangolt tudományokban jártas esze a palotában, kertben és az udvaron. Össze-vissza szurkálta szivét a szerelem fulánkja.» Rida Kuli Hán is kedvét leli a merész hasonlatokban, mint Ka'áni és annyi más újabb persa költő, a hóesést például így irja le egyik versében: «A lég kamphorfőző lett, az ég meg higanyöntésre adta magát. A folyócska tele van éles karddal, a fák tel vannak aggatva, fehér tojással. A hegyoldalak úgy kisimultak, mint a mező, a mezők meg megteltek narczissal. Az ég tele lett fehér rózsával, a világ meg elboríttatott ragyogó gyöngyökkel. A sikság olyan lett, mint a folyó, a völgy meg olyan lett, mint a Kaf hegység. Nem dombocska az utóbbi, hanem valóságos hegy, nem folyam az előbbi, hanem tenger. Nézd az egymás mellett, hol gyorsan, hol lassan haladó elefántokat, sorban fentartott ormányokkal (a felhőket hasonlítja a sorban menő elefántokhoz). Ha megbőszült az elefánt az elefánthajcsár botjától, fehér tajtékot hány ki a szájából. Csodálatos, hogy a magas ég elefántja ilyen magasból veti le tajtékát. A sok futó elefánt által lehullatott tajtéktól sem a napnak fénye nem ragyogó, sem a létező világ nem látható.» Bajos lenne keresettebb, mesterkéltebb hasonlatot találni a hóesésre, mint az imént bemutatott. Az ilyen nehezen összehozott szóvirágok képezik az új persa költő büszkeségét. Maga Rida Kuli Hán, a szerző is, sokra becsülhette ezt a mesterkélt furcsa versét, mert persa irodalomtörténetének azon részében, hol önéletírását adja, az első helyek egyikére tette közlött költeményei sorában. 1) 144
