Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

TANULMÁNYOK AZ ÚJABBKORI PERSA IRODALOM TÖRTÉNETÉBŐL. 7 1 ségükről voltak híresek. Mohammed Mehdi már gyermekkorában lelkesült a tudományokért, és hét éves korától fogva folyvást a könyveket bújta. A jeles Ebulkasim bin Tsí el Ferháni, ki akkoriban Azerbaidsan tartománynak volt a kormányzója, értesülve a fiatal Mohammed Mehdi tudományszeretetéről, hogy a tovább tanulásra módot nyújtson neki, magán könyvtárához nevezte ki könyvtárnoknak. Ebulkasim, kiről jól mondja a költö: «Hogy a magasztalás oly jól illatozik az ő nevén, hogy sokkal illatosabb azon, mint a füstölő parazsán a mosusz,»

1) atyailag gondját viselte a fiatal tudósnak. Mohammed Mehdinek igen nagy hasznára vált a könyvtárnokság, mert nem csak a párját ritkító (természetesen keleti) könyvtárt használhatta, hanem a mi több, a könyvtárt látogató tudósok vitatkozásaiból is sokat tanulhatott. Eleinte a keletiek előtt legfontosabb tudományt, a theologiát tanulta, és csakhamar jeles hittudóssá képezte ki magát. Első műve egy hittudományi értekezés volt a «tauhid»-ról. Később, igazi keleti tudós módjára, összetanult minden keleten mívelt és becsült tudományt. Tanulta a csillagászatot, magától értődik, hogy nem az astronomiát, hanem csak az astrologiát, a csillagjóslás tudományát, melynek még most is akadnak mívelői Iránban, a mértant, földrajzot, történelmet és a keleti tudósnak nélkülözhetlen genealógiát ('ilm ensáb). Az arabot teljesen a magáévá tette és egyforma könnyűséggel verselt arabul és anyanyelvén persául. Theologiai értekezésein és egyéb tudományos munkáin kivül több kaszidet is írt a korán nyelvén. Arab verseiben egészen a persa szufi szellemben szól, úgy hogy csak a ruha, a nyelv bennök az arab, de a tartalom, a modor hamisítatlan persa, egyik kaszidéjében így szól: «Inni mentünk az Euphrates tiszta édes vizéből, de üres pohárral tértünk onnét vissza. A tiltott italt abban a gyülekezetben élveztük, hol a bőkezűség pohárnokai hordták körül a serlegeket. Olyan időben, melyből hiányzottak a balsors csapásai, mert bizony meglőtt már engem a balsors mélyreható nyilával. Közeledtem az istenséghez, az ismeretekkel de eltávolodtam vágyaim elágazó útaitól.»

2) Furűg ed-Din nagy tudomá(647) 117