Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

Rainer főherczeg papyrus-gyűjteménye. In: Budapesti Szemle 78 (1894) 1-20. [Heller 168]

1. Lamer Iukerczeg pupyrus-yyujUmentje. nézve a typograpliia remekei közé sorolható kötetben a kiállítás megnyitása alkalmából újra kiadtak.*) A Führer a gyűjteménynek csakis biztos megfejtésü, legfontosabb darabjairól szól; szemben a gyűjteménynek a százezeret meghaladó darabjaival, e munka csakis 1400 számot tartalmaz. A gyűjtemény tanúlmányozása és földolgozása még nincsen befejezve és még talán évtizedeken át fogja a kutatók szorgalmát igénybe venni. De már a mint az eddigi tanulmányok eredményei részint a fönt említett kiadványokban, részint a legújabb összefoglaló munkában elénk vannak tárva, nem győzzük bámulni azt a dús aratást, melylyel már az első rövid évtized tanúlmányai jutalmazták a tudományos ügynek szentelt fáradozást. Már eddig is a történettudomány számára oly gazdag apparátus van hozzáférhetővé téve, a belőle földerített tények oly mólyen belevágnak a történelmi kutatás számos fontos fejezeteibe, hogy bátran mondhatjuk, hogy a fontos fölfedezésekben oly meglepően gazdag korunkban a sokoldalú tanúiság tekintetében alig nyílt meg a tudomány számára gazdagabb segédeszköz, a Kainer főherczeg által közkincscsó tett gyűjteménynél. E gyűjtemény nemcsak az okiratok tartalmából kiderülő históriai mozzanatok miatt nevezhető nagy fontosságúnak. Fontosságát nagyban fokozza a tartalomtól független kulturés írás-történeti tények egész sorozata, melyek a gyűjteményben található okiratok külsőségei révén derűinek ki. II. Mindez eredményekről csak halvány képet mutathatok be azon néhány lapon, melyeket ez alkalommal a nevezetes gyűjteménynek szentelek. Az általános jelentőségű tényekből is csak kettőt óhajtok külön kiemelni. Az elsőt Karabacek legelőször a Mittheilungenben kiadott egy külön értekezésben, *) Papyrus Erzherzog Rainer. — Führer durch die Ausstellung. Mit 20 Tafeln und 90 Textbildern. (Wien, 1894. Selbstverlag der Sammlung. Alfred Hölder.) XXIV ós 294 lap. — Az 1892-ben megjelent első részt (XXIV és 150 lap) kézirat gyanáut és csak 100 példányban adták ki. [602]