Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

02 GOLDZIITER IGNÁCZ. általán el nem képzelhető. Huber az idézett darab 3 első versét egyenesen Korán-mondatok versificátiójának mondja. Kremer Alfred báró már előbb egy külön értekezésben vette e föltűnő jelenséget vizsgálat alá,*) és azon eredményre jutott, hogy ily gondolatmenet konstatálása nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy az illető helyek valódiságát elhigyjük. Nagy tudománynyal és éleselmiiséggel egynémely vallásos gondolat ós kifejezés (p. o. gafar a bűnt megbocsátani) előfordulását az iszlámot megelőző arab köröktől eredt feliratokban és tulajdonnevekben kimutatva, azon eredményre jut, hogy Lebíd azon körökhöz tartozott, melyek monotheisticus sejtelmeikkel a pogány arabok között Muhammed vallásának útját egyengették, az úgynevezett HaniJ'ek hez, kikkel Sprenger Alajos az iszlám arab előzményeit magyarázta. De e feltevéssel sem lehetne magyarázatát adni azon nein átalán monotheisticus erkölcsi gondolatoknak, hanem egyenesen"muhammedán vallási műszóknak, melyek Lebíd költeményei között kimutathatók, így p. o. nála is megfordul a Járd «kötelező vallástörvény» (73. lap 3. vers, v. ö. föntebb a 40. lapon) stb. E jelenségekből semmiképen nem akarnók azt a következtetést levonni, hogy miattok a Lebid neve alatt hagyományozott díván csupa hamisítvány, hanem kiindulásunk pontjához visszatérve csak azt, hogy Lebíd valódi versei későbbi időben muhammedán értelmű interpoláczióknak voltak kitéve. Ez interpolácziókat gondosan ki kell választanunk a diván eredeti alkotó részeiből, hogy a diván eredeti alakjáról némi valószínűséggel képet alkothassunk magunknak. S e tekintetben épp a Lebíd divánja egy nevezetes tünemény elé állítja a kutatót, mely a költemények figyelmes szemlélete folytán ötlött szemembe. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy a dívánnak a lakmározást és egyéb víg dinom-dánomot rajzoló darabjaival összhangzatba semmiképen sem hozható szent irányzatú versek rendesen a kaszidák elején találhatók, és bogy tőlük aztán a költemény dispositiója minden átmenet nélkül, hirtelen átcsap a pogány arab költészet szokott tárgyaira. Különösen szembeötlővé válik e tény a 40. lap utolsó sorával kezdődő költeménynél. Ezt a következő két sor vezeti be : [590] *) Lieber die Gedichte des Lahyd (Bécs 1.881). (154)