Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]
54 GOLDZIHEIl IGNÁCZ. hogy jobb volna a dininü, a költő is belenyugodott a correcturába». Arra, a mit itten későbbi traditorok saját ízlésük szerint változtattak, ráfogták, hogy a próféta tanácsára maga a költő javította. Nem tetszett nekik e kitétel, hogy a harczosok törzsökeikért barczoltak; hiszen nem életök fentartása, hanem a vallás diadala volt a czóljok, vagy legalább a későbbi kor véleménye szerint kellett, hogy az uhudi harczosok czélja legyen. Tehát ily értelemben a szöveg változtatása által egyeztették ki ízlésük követelményeit a költő szavaival. A hagyomány gyűjtője, Ibn Hisámé, pedig az érdem, hogy naiv nyíltságával alapos pillantást enged nekünk a versközlők műhelyébe. Csak így sikerülhetett, őket tetten érni, midőn szövegeiket kihagyások és szóváltoztatások által vallásos érzésükhöz vagy sesthetikai Ízlésükhöz irányzatosan alkalmazzák. IX. Eddig két irányban tapasztalhattunk a hagyományon ejtett változtatásokat. Láttunk elöször is valóságos hamisítványokat, láttunk másodszor irányzatos változtatásokat, melyeket a régi szövegeken eszközöltek. Hátra van még, hogy ismét az interpolácziókra térjünk vissza. Már a VII. fejezetben felhozott néhány példa is a hagyomány megváltoztatásának e rovatába tartozik. Egy authentikus szöveg valódi versei közé néhány sort közbeszúrtak. A kritika feladata a közbeszúrásokat felismerni, és azokat a szöveg eredeti állományából kiválasztani. E szempontból a régi arab költészet felhasználójának folytonosan résen kell állania, nehogy a költeményekből levont következtetései ingatag alapból induljanak ki. Jó lesz tehát e kérdésre ismét visszatérni és egy nagyobbszabásu példán az efféle interpolácziók nagy terjedelmét kimutatni, valamint másrészt azt is, hogy mily közönséggel kínálkozik a kritikusnak az ily hamisítások felismerése, ha a költeményeket szigorú vallatás alá iogja. Már volt alkalmunk megemlíteni, hogy a gyűjtött divánoknak csak egy csekély része jutott hozzánk, hogy a régi arab költészet kincsének java része a gyűjtése óta lefolyt óvzred alatt elkallódott. Az]európai orientalismusnak a keleti tudományos és irodalmi világgal a legutolsó évtizedben létesült közvetlen kapcsolata által e téren nem egy meglepő felfedezés sikerült. Egyéb elveszet-
