Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]
A I'OGÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. 53 ruhadarabot jelent; ugyanaz a mit most leginkább turbánnak szoktak nevezni. Szükség esetén, ez tűrhető értelmet ad, bár nem tagadhatjuk, hogy szívesen fogadnánk el oly magyarázatot, mely mellett nem maradna fönn az a kérdés: hogy miért emeli ki a költő épp az ellenség turbánjait? Zejd nem volt rímgyártó ember, ki éppen a rím végett (az egész költemény mi-re rímel) ily ügyetlen fordulatot alkalmazna! — De a dolog úgy áll, hogy a val-'amá'imi szó itt nem eredeti. A verssor egy másik szövege maradt reánk, 1) melyben a kérdéses szó helyett ekifejezés áll: láiva-'A'imi: «nem, 'Á'imra esküszöm.» Ez a szöveg eredeti alakja. 'A' im a pogány arabok egy istenének neve, talán ugyanaz, melylyel a nabatiius lakosságú Haurán görög felirataiban mint Aop-os-szal találkozunk. 2) Ezen istenre esküszik Zejd, hogy ellenfele nem is látta az ellenséget. Már most vallásos szempontból kiküszöbölték a szövegből a pogány isten nevét és az eskü helyébe egy teljesen azonos versméretü és rímü szót tettek, mely a kifejezendő gondolatot érezhetően meggyengíti. A pogány istenneveknek az irodalomból való kiirtását az igazhitű ember nagyon természetesnek találta. A verseket nagyon gyakran szavalták, a tudósok mindenféle grammatikai, szótári vagy ékesszólástani kérdésben mint locus-probans-okra reájok hivatkoztak. Nem tehették, hogy akár csak idézetben is egy rég kiirtott bálványra való esküt ejtsenek ki. Tehát, megváltoztatták és helyét akármily alkalmatlan szóval is szívesen pótolták. Ettől még a leglelkiismeretesebb traditorok sem riadtak vissza. Al-Aszma'i pontosságát és lelkiismeretességét már volt alkalmunk kiemelni. Tudjuk, hogy épp ő neki mennyi érdeme van az interpolátiók kiküszöbölése, a helyes és hiteles szövegek helyreállítása körül. De muhammedán igazhitüségét és pietását is magasztalják, és így nevezetes adatom van arra, hogy neki is része van a pogány istennevek kiküszöbölésében és monotheisticus irányban történő helyettesítésében. Al-Hutej'a divánja YI. költeménynek 13. versében ßzeretöje, Umm Ma'bad, megszólításában a következő kifejezést ') Jdkút, Geo</ra]iliiai szótár III. köt. 596. 1. 17. sor. *) L. Baethgen, I'eüräe/e zur semitischen Religionsgeschichte (Berlin, 1888) 101. lap. (145) ' [581]
