Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

54 GOLDZIHEIl IGNÁCZ. használja: Faliajjáki Vadduii: Üdvözöljön (vagy éltessen) téged Vadd. Ez utóbbi a pogány arab pantheon egy isteni alakja, mely a Koránban is a pogányoktól istenített bálványok között fel van említve, és valami Erosz-féle ißtenalakot jelenthetett.

1) Egy glossából most már azt tudjuk meg, hogy Al-Aszma'i e verssorban a Vaddun szót ezzel helyettesítette rabbién istenem: «Éltessen téged istenem (e. h. Yadd isten)». Ennek kapcsán nagyon nevezetes, hogy Al-Nábiga divánjában is előfordul egyszer a szerető üdvözlésének e módja (Al-Hutej'a alkalmasint a régibb költőböl kölcsönözte), még pedig az elterjedt szövegekben e szavakkal: fahajjáki rabbi. Nöldeke, á nélkül, hogy a tőlem közölt Al-Hutej'a-féle verset ismerhette volna, Al-Nábiga versének Jáküt gcographiui szótárában közölt egy idézetéből az eredeti szövegként Vaddun-1 helyreállította és a rabbi varianBt monotheisticus irányzatú correcturának felismerte, «Also wieder ein Beispiel von der Ersetzung eines heidnischen Gottesnamens durch einen islamischen».

2) A régi verseken gyakorolt theologiai censurát még a következő példa is alkalmas módon világíthatja meg. Háritb b. Hilizza egyik költeményében e verset olvassuk Al-Nadr b. Sumejl (megh. 819-ben) recensiója szerint: Chejli wa-fáriszuhá warabbi abika kána aazza fakdá. «Paripám és lovagja, atyád istenére mondom, nehezen nélkülözhetővé vált.»

8) Nincs példa rá, hogy pogány költőnél ily esküvel találkozzunk. Esküszik saját apjára, ősére vagy a megszólítottnak apjára és ősére; de ezek istenére nem esküszik. Hiszen ez eskümód az ősök kultuszával van a legszorosabb összefüggésben, és igy könynyen magyarázható, hogy az eskü, melyet az iszlám mint pogány szokást el is tiltott, egyenesen az apákkal vagy ősökkel van összekapcsolva. Tényleg találkozunk oly esküvel is, a hol az ősnek tulajdonneve is ki van téve; p. o. két párbajozó hős az atyáik hűségére esküszik; az egyik, Háritb b. Zálim igy szól Wa-dimmati Zálim (Zálim hűségére), a másik 'Amr b. al-Itnába: «Wa-dimmati') Wellhausen, Beste arabischen Heidenthums 14. lap. Zeitschrift der deutschen morpenl. Gesellschaft XLI. köt. 708. 1. 3) Kitől) al-agőni IX. kötet 181. lap 11. sor.