Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

A I'OGÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. 57 erogatorium ellentétét fejezik ki, a melyről természetesen csak az iszlám theologiai fejlődésének korszakában lehetett szó.

1) Hogy mily szembetünöleg mutatkoztak gyakran a muhammedán elemek az ily pogány korszakból eredőként terjesztett költeményekben, azt leginkább oly költeményeknél vehetjük észre, a hol a kegyes, erkölcsös életmódról van szó. A pogány korszaknak is vannak erre nézve határozott képzetei, melyek a költőknél gyakran jutnak kifejezésre. S e képzeteknek meg van a saját nomenclaturájok, melyre mindenki, a ki az irodalom beható tanulmányozásával erre nézve elegendő érzéket elsajátíthatott, mint régi időből eredőre reá ismer. A becsületesség és tisztességtelenség ellentétét már a pogányság is «a helyes úton haladás«-sal (budá.riisd) illetve «tévelygésn-sel (gajj, Halál) szokta jelölni.

2) E részben, úgy mint sok egyéb dolgokra nézve, Muhammed, ki o kifejezéseket a Koránban hasonló értelemben számtalanszor használja, a régi nyelvből merített. A pogányság is ismerte a bűn fogalmát, melyet e régi sémi, (azaz nem kölcsön vett) szóval jelöl ithm, atham (héber: ásam)

3). De az ezen ethikai fogalommal kapcsolatos képzetek a pogány világban még teljesen másféle irányban mozogtak mint a milyenbe az azok életnézetét gyökerestül felforgató iszlám terelte az arabok erkölcsi gondolkodását. A pogány arab leginkább a testi tisztaság és piszkosság képzetével appercipiálta az erkölcsös élet jelenségeit. «Nekik — igy szól Al-Nabiga — olyan a lelkületük, mint az 'Ad nemzeté/') testük megtisztítva a hűtlenségtől, a rossz állapotoktól és a bűntől».

4) A testi tisztaság helyett leggyakrabban a «ruházat tisztaságával» van jelképezve a becsületesség. Nagyon gyakori a régi költészetben az oly mondás, mint a milyennel Imru-ul-Kejsz az 'Auf törzsöt dicséri, hogy : ') Lásd e helyet Die Záhiríten czimű munkámban, (3d. 1. 3. jegyzet. 2) Der Díwún dex Garwel h. Aus Al-Hiitej'a 11. lap 5. jegyzet. n) 1'. o. Imru-ul-Kejsz 51 : 10. 4) Arábiát lakó egy ősrégi, a Korán Bzerint bűnei miatt elpusztított nép. Mint ősrégi nemzedéknek a bölcseséget tulajdonítják neki. A régi köl tőknél gyakran említik p. o. Imru-td-Iiejsz 33 : 3 (Lokmán b. 'Ad) Taraja 1 : 8 (bajosan autbenticus) Mufaddalijját 13 : 1 (ablámu 'Ad) v.o. Imru-ulIífjsz 58 : 3 Ka'annabá min Thamuda au Irama (szintén két ősi nép). 5) Káinja 25 : 4.