Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

48 GOLDZIHEIl IGNÁCZ. «A Banű 'Auf ruhái tiszták, mocsoktalanok» azaz ők maguk becsületes erényes emberek, mig ellenbeu a mocskos ruhát a tisztességtelen, hűtelen ember tulajdonának mondják.

1) Magát az erényt és a hőséggel járó tulajdonságokat ezért leginkább iÚT-nak (tisztaság) nevezik, mint ige barra p. o. barra wálidejhi a. m. hűséget, engedelmességet gyakorolt szülei iránt. — A tisztaság és ellentétének képzete, az erény ós bűn, a becsületesség és becstelenség felfogásában az egészség és betegség képzetére vezettek -át, (i A bűn (ithm) betegség, melynek meggyógyulását nem lehet reményleni : «A becsületesség (birr) egészség (hur', szójátékkal), melylyel nincsen semmi veszély.» 2) Ilyenek azon szempontok, melyek alatt a pogány arabok (ós ezeknek is csak műveltebb lelkű körei) az erkölcsi életet szemlélték. Isten félelméről, parancsolatai iránt teljesített engedelmességről vagy ellenszegülésről, Isten szeretetéről nálok természetesen szó sem lehet. Ily fogalmakat csak az iszlám nyújtott az araboknak, és már másutt bőven fejtegettük, hogy nem éppen nagy készséggel és fogékonysággal vették a reájok tukmált, óletnézetükkel gyökeresen ellenkező új eszméket. Ha tehát a nekik tulajdonított költeményekben az e gondolatkörbe tartozó fogalmakkal találkozunk: biztosra vehetjük, hogy vagy az egész költemény, melyben szemünk elé tűnnek, hamis közlés, vagy legalább is az illető hely későbbi csempészők müve. Már fentebb említettük, hogy a Zuhejr költő verseiben találkozunk az «istenfélelem» (takvá) fogalmával, és hogy már Al-Aszma'i küszöbölt ki egy ily helyet a pogány ember divánjából.

3; S nevezetes, hogy épp Zuhejr költeményeiben nem csak az «istenfélelem» fogalmát *) Villán Hvtcj'a, jegyzet a 21-ik költemény 4-ik verséhez. 2) Tarafa 1 : 0. 3) Ugyan e szó Al-Mutalammisz pogány költő egyik versében Kitáli al-mjání XXI. kötet 209. lap 7. sor. Többek között 'Alula b. al-Tabih (Mufaddaliját 19:7) fiaihoz intézett intő szavaiban is azt mondja: «Tanácslom nektek az isten félelmét, ő a kinek akarja javakat ad, másoktól megvonja». A költő, a ki pogányból muharamedánná lett, e költeményét már mint az iszlám hive mondotta; az 1. versből kitűnik, hogy már nagyon vén korában mintegy végrendeletet intézte gyermekeihez.