Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]
A POGÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. 31 reményében versben dicsőíteni bőkezűségét. Mert az adószedőt a khalifa meg helytartója küldik ki a sivatag lakói közé, magoktól ezek nem jelennek meg az adóhivatalban. Meg pereikben sem szorulnak a város jogtudós biráira; ezeket is magok között intézik el véneik, sejklijeik. De akármi okból jelenik meg a beduin a város piaczán, a Hammád-féle tudós szobájába keriti őt és itt vallatja, és a beduin szájáról csak úgy özönlik a törzsében járatos költemények árja. Ne tessék gondolni, hogy az efféle jelenet csupán csak a magam képzelődésének müve. Egy véletlenül Ilammád apjáról közölt adat ily helyzetre vonatkozik. Egy előkelő úrnál volt hivatalos és e meghívást elhanyagolta, mert «egy ember a beduinok közül járt hozzá, a kinek közléseit írásban fel szokta jegyezni». 1) Bő alkalmat nyújtotta beduinok között folytatható tanulmányokra a mekkai zarándokolás szent ritusa (hadds) is. 3) Ily úton számos törzsek területén fordúl meg a jámbor búcsújáró, és minthogy rendszerint az ily karaván lassan szokott haladni, éR biztosságáról a hatóságtól kirendelt őrizet gondoskodott már a legrégibb időkben, anyagi eszközökkel is bőven el szokott látva lenni arra, hogy a közléseiben netán fukar beduin kedvét folyton ébresztgethesse, ily utazás bő alkalmat nyújtott a költészet és az arab régiségek tanulmányozására és elsajátítására. S ha véletlenül a beduin törzsek, melyek a zarándok karavánokat a legrégibb időktől egészen a mai napig nyugtalanítani szokták, valamelyikének fogságába kerül, e helyzetet is — így járt egy Al-Azhari nevű tudós — a tudomány hasznára bírja fordítani. Az épp említett Azharinak két évig tartó ily fogsága adott módot arra, hogy szótári munkájához a legjobb anyagot az öt fogva tartó törzs között egész kényelmesen tanulmányozza. E tanulmányok adták meg az arab költészet legrégibb gyűjteményeinek a szempontját: együvé gyűjteni az egyes törzsek költeményeit. Magának Ilammádnak igen sok gyűjtése volt e téren. A fentebb közlött történet egy változata, vagy talán egy mellette függetlenül megállható másik értesítés szerint, Ilammád a következőt beszélte el: «Egykor Al-Valid b. Jezid khalifa (743—744), ') Kitith al-ar/tini V. kötet 120. lapján. '') U. o. XVIII. kötet 100. lapján. (123) (107) [543]
