Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

A I'OGÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. 29 kot fényes gyöngygyei ékesített gyűrű. Szalámot mondtam, ő viszonozta az üdvözletet. Közelébe intett, én engedelmeskedtem; oly annyira közeledtem, hogy lábait megcsókolhattam. «Hogyan vagy»? kérdezte most az uralkodó. «Jól», feleltem én, «óh igazhitűek uralkodója.» «Tudod-e mi okból hivattalak ?» «Nemén» mondok. «Azért szólítottalak ide, mert egy verssor jutott eszembe, és nem tudom ki a mondója (szerzője). Ez a verssor tudniillik: «Reggeli italt kértek, és megjelent egy énekesnő, jobb kezében serleget tartva.» Ennek a versnek a szerzője 'Adi b. Zejd — így feleltem rögtön — és parancsára elmondtam az egész kaszidát, melyben e vers előfordul.» A khalifa tetszését nyilvánitá és dúsan megvendégelve és ajándékokkal gazdagon megrakva, (az összes rószlotek fel vannak sorolva) bocsátotta el a tudóst.

3) E történet, melyhez még egyéb párhuzamos elbeszéléseket lehetne felhozni, élénk színben, mondhatnók drámai elevenséggel, mutatja elénk azt a nagy érdeket, melylyel a damaszkusi arab udvar a pogány világ költői és müveik iránt viseltetett. Nagyon valószínű, hogy az uralkodók pártolása adta meg az első lökést, vagy legalább is a buzdítást arra/') hogy azon kor pliilologjai — kiket régebben közvetlenül a Korán helyes értelmezése és tanulmánya indított volt az igaz arab nyelvnek a beduinok szájáról való ellesésére— a régi költészet maradványainak gyűjtésére adják magokat és ezzel a szájhagyomány fentartását lehetővé tegyék. E versgyűjtő philologok között mind időre, mind működésének terjedelmére nézve az elsők közétartozik az a Hnmmád, kinek élményeiből a fontebb közölt elbeszélést mutattuk be. Jezid khalifa, kinek udvarán élt, 720—24, Hisám, a ki elöl elointe elrejtőzött pézsma arany edényekben; a darabokat kezében mozgatá, úgy hogy illatot terjesztettek. ') 'Adi b. Zejd keresztyén vallású arab költő a hirai királyok udvarán, hol magas államhivatalt is viselt (a VI. század második feléhen). Eletének körülményei és próbák költeményeiből a Kituh al-ar/ani II. kötetében találhatók, a 18—43. lapokon. *) Kituh al-cu/inií V. kötet ISO. 1. Hariri Dunát al-guirwúxz, ed. Thorbccki (Lipcse, 1871) 177. lap. Al-Aubári. Xuzhnt al-alihhú (philologusok életrajzai, Kairo 1294=1877) 44—50. lapokon. 3) Lásd Muhavnncdanischr. Studien II. köt. 203. lapja jegyzetében felemiitett helyeket.