Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A buddhismus hatása az iszlámra. Budapest, 1902, 44 p. (Előadások Körösi Csorna Sándor emlékezetére, II.) [Heller 242]

A BUDDHISMUS HATÁSA AZ ISZLÁMRA. 31 Azonban nem kevéssé hibás egyoldalúsággal nézik e dolgokat, kik, mint csak a minap a perzsa irodalomtörténet kapcsolatában Edward G. Browne, a buddhismus hatását a szúfiság fejlődésére kereken visszautasítják* és összes jelenségeit kizáróan az újplatonismusból és a gnosisból magyarázzák. Nem veszik tekintetbe, hogy a szúfismus fejlődésére nézve nagy fontosságú területekhez e rendszerek egyáltalán nem fértek; ottan közvetlen befolyásukról nem is lehet szó. Átvették a nyugati szúfiságból azt, a mit az az újplatonismus hatása alatt kifejlesztett volt; de bővítették ujabb elemekkel, melyeket saját környezetüktől kölcsönöztek. Ha tehát módszeresen óhajtunk eljárni, nem szabad elhanyagolunk a szúfiság fejlődéstörténetét és e fejlődés különféle körülményeit és tényezőit. Tagadhatatlan, hogy a kezdő syriai szúfiság keresztyén és ujplatonikus elemekkel van telítve ; a középázsiaiban ezen már kiképezett és továbbra is fentartott elemekhez a buddhista befolyás járuL Ennek felvételére bő alkalom nyilt, midőn az iszlám oly vidékek felé terjeszkedett, a hol a vándorló buddhista-barátok nyújthatták szemléleti anyagot, melyre nézve Syriában az imént az euchitákat említettük. S hogy a szúfiság középázsiai fejleménye csakugyan a buddhismusból és ennek eszményeiből merítette inspiratióját, erről egy, szerintem, e viszonyok megítélésére nagyon fontos tény tanúskodik. Még pedig az, hogy a szúfi asketismus egyik legrégibb typusának életrajzában egyenesen magának a Buddha személyiségéről szóló hagyománynak nyomát látjuk. Ertem a szúfik legelső osztályának élén említett Ibráhim ibn Edhem (meghalt 776—8 körül) legendáját. Ibráhim ibn Edhemet, a szúfivilág ezen kimagasló patriarcháját, a világkerülés hires mintaképét, a legenda királyfinak mondja Balkhban. Egyszer vadászatra ment; épen egy rókát hajtott, midőn titkos szózat arra ébreszti, hogy nem az élő lények üldözésére teremtette őt Í6ten. Rögtön leBzáll lováról és a király egyik pásztorával, kivel találkozik, ruhát cserél, neki ajándékozza lovát és mindent, a mit magával vitt; a sivatagba vonul, majd Syriában ismeretlenül, mint munkás tengeti életét; ezalatt csudákat mivel és szentségének számoB jeleit adja. * A Literary History of Persia from the earliest times until FircLawsi. (London, 1902.) [891]