Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A buddhismus hatása az iszlámra. Budapest, 1902, 44 p. (Előadások Körösi Csorna Sándor emlékezetére, II.) [Heller 242]

A BUDDHISMUS HATÁSA AZ ISZLÁMRA. 11 intim levelei sem tükrözik kortársaitól merőben eltérő gondolkodását, lelkének igaz jelleméi Eleitől végig a mesterséges prózai rimelés meredek magaslatain, a szerző nyelvművészetének és keresett tudákosságának tanúi, de semmit sem árulnak el belső életének küzdelmeiről, ellentétéről az államban és vallásban uralkodó eszmékkel. Mert nem csekély bátorsággal nyilatkoztatta ki ez ellenkezését költeményei egy másik sorozatában. Az iszlám szentségeivel daczoló merészséget már abból az egy tényből is következtethetjük, hogy stüművészetének egyik remekében az iszlám sarkalatos dogmájával száll szembe, azzal t. i., bogy a korán, mint istentől kinyilatkoztatott mű, stílusa tekintetében utolérhetetlen, megközelíthetetlen remekmű, melynek mását se költő, se szónok nem volna képes előállítani. A mi Abu-l-Alánk e dogmát azzal czáfolja meg, hogy maga csinál egy koránutánzatot, melylyel úgyszólván a kinyilatkoztatás vetélytársának mutatkozik be. E kísérletének ténylegességét nem lehet kétségbe vonni, bár önálló alakban nem maradt fenn; 1875-ben e sorok írójának sikerült e koránutánzásból egy szúrát szószerinti szövegben kimutatni.* De van aztán még egy napjainkig fenmaradt költeményfüzére is, melyben csípős epigrammák alakjában a társadalmi rendet és a vallásos tekintélyeket a legmerészebb módon megtámadja. Keményen birálja az állam hatalmait. Pessimismusával belevilágít azon tényezőkbe, melyek a társadalom élén állanak és sorsát intézik. Mindenütt önkényt, igazságtalanságot lát, hatalmat és hatalmaskodást, melyek sem az ész, sem az erkölcs ítéletét nem birnák ki. S épp oly keményen szólja le a vallást is. Nemcsak a muhammedán vallás ellen száll síkra, általában a poBitiv vallás ellen intézi támadásait. Erősen bírálja az iszlám rítusát és törvényeit, nem kiméli az imádságot, meg a mekkai zarándoklást sem: és kifogásait kiterjeszti azokra a vallásokra is, melyek az uralkodón kivül a költő syriai lakóhelyén megfigyelésének tárgyát képezhették. Erkölcsös és asketikus élettel pótolja a vallásoknak egymással ellentétben álló dogmáit és czeremóniáit Az ész és a lelkiismeret: ezeket nevezi a vallásos élet forrásainak, nem pedig * Abü-l-Alá al-ila'arri als Freidenker ZDMG. XXIX. 637—641. L [883]