Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A buddhismus hatása az iszlámra. Budapest, 1902, 44 p. (Előadások Körösi Csorna Sándor emlékezetére, II.) [Heller 242]

2-2 GOLDZIHER IGNÁCZ. volt az iszlámnak megfelelő példázás. A muhammedán ember nem Bodhisatvát mondja «az emberek legnemesebbikének.» íme egy kézzel fogható példa a buddhismus közvetlen hatásáról a zindik-nek nevezett kör asketikus tanairró; egyúttal tanúsága annak, hogy a költőtől ajánlott askezis nem azon tényezők befolyása alatt áll, melyek valamivel ő utána a muhammedánok uj-platonicus irodalmában a zuhd eszméjét meghonosítják.

1 De még e körön belül is fontos jelenség, hogy az úgynevezett Őszinte testvérek is uj-platonismusuk mellett unos untalan ind dolgokra hivatkoznak asketikus tanításaikban; a Barlaam és Joasaph történetére 2 és több egyéb ind moralitásokra. Vagy két századdal Abu-l-'Atáhija után egy másik arab költő köti le figyelmünket azzal, hogy askézisével az iszlám szokott kerékvágásából kilép és az erkölcsös élet oly felfogását tanítja és gyakorolja, melyet megint csak buddhista befolyásokkal magyarázhatunk meg. E nevezetes költő egy kevés jelentőségű syriai helységtől nyerte nevét, melybe bagdadi tanulmányútja után visszavonult: Abu-l-'Alá-al-Ma'arrí (meghalt 1057-ben). Abu-l-'Alá kétségtelenül az iszlám-irodalom legeredetibb, legmerészebb szellemei közé tartozik. Irodalmi iparkodása két, egymással alig kapcsolatos irányban nyilvánul. Van neki egy csomó költeménye ésszépirodalmi munkája, melyekben kora költészetének és stílművészetének nyomait tapossa, nem áll semminemű ellentétben kortársainak gondolkodásával. Magas fokon fejleszti bennük az arab szépirodalom szinvonalat alaki mesterségeikkel és tartalmi gazdagságukkal. De semmi ellentétet nem mutat azon gondolkodásmód ellen, melybenaz ő korában bármily tudós muszlim író mozogni szokott. Szóval, egy talpalatnyira sem mozdul ki az iszlám szabályos igazhitüsége korlátaiból.

3 Még barátaihoz írt 1 Itt azokra a zuhd-tanokra gondolok, melyek az Őszinte testvérek értekezéseit járják át (p. o. bombay-i kiadás L köt. II. rész. 80. 1. és kk. 101. 1. kk. és egyebütt); de különösen a Hermes Trismegistus nevén elnevezett De Castigatione Animae Melius (ed. Otto Bardenbewer, llonu 1873) megfelelő helyire, 28., 34. 11. Nagyon messze elvezetne tárgyunktól, ha e kérdésre a jelen kapcsolatban bővebben kiterjeszkednénk. 2 Bombayi kiadás IV. köt. 135. 1. s L. ez író jellemzését Egyetemes irodalomtörténet I. köt. 313— 315. 1. és ismertetésemben Deutsche Litlcraturzeilung 1899. 29ti—299. 1. [882]