Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A buddhismus hatása az iszlámra. Budapest, 1902, 44 p. (Előadások Körösi Csorna Sándor emlékezetére, II.) [Heller 242]

A BUDDHISMUS HATÁSA AZ ISZLÁMRA. 11 adja magát; múzsája még CBak a világ megvetését és kerülését hajtogató költeményeket sugall neki. A halálról szaval, miután eddig borról és szerelemről énekelt vala. Költeményei a zuhd, az askézis műfaját gazdagítják; e versei maradtak fenn dívánjában, melyről az imént szóltunk. A khalifa most börtönre veti a költőt, kinek régibb művein szívesen mulattak az «igazhitűek emirjének» eléggé pajkos társaságot gyűjtő udvarán. Börtönre vetik pedig épen azért, mert új iránya, a zuhd, a zindikség gyanújába keverte. Nem a positiv iszlám szája izére beszélt; ellenségei azon benyomást nyerték költeményeiből, hogy ugyan buzgóan ijesztik az embereket az élet megsemmisülésével és intik az élvezetekről való lemondásra, «de nem szólnak paradicsomról és pokolról, sem feltámadásról es végső Ítéletről». Nem az iszlám askézise tehát, mire tanítanak és nem az uralkodó vallás tanaihoz kapcsolják intéseiket. Az erkölcsnek az iszlám dogmatikájából való kibontása volt az a bűn, melyért az askéta költőt békóba verették azok, kik azelőtt tapsaikkal és bőkezű ajándékaikkal jutalmazták szerelmes költeményeit. Hogy pedig askézisének irányával az iszlám hires erkölcsi költője Buddha híveinek befolyása alatt állott, nem a dívánját megtöltő azonverseiből következtetem csak, a melyek eléggé általános és e körben nem épen szokatlan módon szólnak a világ elől való szökésről, vagy a melyek a halál gondolatához kapcsolják komoly elmélkedésüket, hanem egy félreismerhetetlen jeléből azon ténynek, hogy a költő erkölcsös szemlélődése az ind királyfi legendáján épült. Azt mondja ugyanis dívánja egyik helyén (274. 1. 10.): • Ha az összes emberek legnemesebbikét akarod, tekints egy királyra u koldus mezében .. .» • Ő az, kinek szentsége nagy az emberek közt.» Kétségtelennek tartom,* hogy a «koldus mezében megjelenő király», kit a költő «az emberek legnemesebbikének» mond, nem más, mint a fejedelmi rangjáról lemondó Boddhisatva királyfi, ki fényes ruháját és ékességét levetve, koldus-barát csuhájában járja be az országot, a jó útra tanítva az embereket. Ez már nem « L. fentidézett dolgozatomat Szálih b. 1 Abd ul-Kuddász stb. i. h. 113—114. 1. [881]