Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]
A I'OGÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. 27 delem közeledik az arabok felé : «Üdvözletet küld Lakit irástekcrcsbcn, a félszigeten levő Ijád-törzsnek.» Még erősebb adataink vannak az iszlám legelső idejéből, mely még arra is nyiíjt példákat, hogy némely költő hidsá-költeményeit is írásban fogalmazta meg. 2) E körülmény a költemények írásba foglalásának már hosszabb fejlődését tételezteti fel velünk. Es úgy gondolom: nem képzelhető tarthatatlanabb állítás azon még mai napig is széltiben dívó felfogásnál, hogy az iszlám előtt, dc még sok ideig utána is, minden költő teljes verskészletót, melyet egy bosszú emberöltön át produkált, kizárólag emlékezetében őrizte, és hogy csupán csak így vették át tőlük azok, kik a régi költészet szájhagyományának fentartását folytatták. Sőt a felhozott tényekből világosan kitűnt, hogy egyes költők már a pogányság idejében is irásba foglalták költői müveiket. l)e másrészt tagadhatatlan az is, hogy az írásbeli feljegyzés ily esetekben nem irodalmi szempont alá esik. A költő nem azért írta le költeményét, hogy ez alapon terjedjen az emberek között, hanem első sorban azért, hogy a maga számára szerkeszsze meg állandó alakban. A költemény terjesztésének módja az élő elszavalás volt nagy gyülekezetek szine előtt. A költö a közönség számára solia sem ír verset, hanem mond, a közönség nem olvas, hanem hall Nevezetes, hogy még mai nap is Arábia némely részén a költemény neve nultk ebből nataka a. m. élő szóval előadni; még a könyvbe foglalt költeményt is e néven nevezik. Csak az iszlám II. századában, ugyanazon időben, midőn egyéb téren is az arab irodalom kezdetei mutatkoznak, azaz időszámításunk szerint körülbelül a VIII. század elején, keletkezik az a törekvés, bogy a régi költészet maradványait irodalmi szempontból egybegyüjtsék és így közkincscsé tegyék. Az omajjád uralkodók fénykora volt ez idő. Ez uralkodók a régi hamisítatlan arab szellem képviselői voltak, 8) és az előszeretet, melylyel a régi poesis iránt viseltetnek, teljesen összhangzik szon iránynyal, melyet a nyilvános életben, a műveltség fejlesztésében követnek. Lehet ugyan, sőt valószínűnek is tartom, hogy nem csekély ') Lásd Muliavmiedanisclie Stmlien I. köt. 110—112. lap. ") Diwán Al-Hutej'a 18—19. lap. ") L. Budapesti Szc»i/el892. junius 360. és kk. lapjain.
