Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A buddhismus hatása az iszlámra. Budapest, 1902, 44 p. (Előadások Körösi Csorna Sándor emlékezetére, II.) [Heller 242]
A BUDDHISMUS HATÁSA AZ ISZLÁMRA. 11 lom eleven pezsgésü színterének szemléltünk, ugyanabban az időben középpontja volt a muhammedán theokratismusnak, melyet a khalifa személyesített meg. A khalifa környékén kevés megszakítással az iszlám fanatikus orthodoxiája uralkodott. A sötét szellem a dolog természete szerint ellentállásra és visszahatásra hivta föl a szabadabb elméket. Ezekre nagy befolyással volt, a philosophiai tanulmányokon kívül, az idegen művelődési és vallásos eszmekörökkel folytatott eleven érintkezés. Azon mozgalmak közt, melyek a VIII—IX. században az iszlám igazhitüsége vezetőinek nagy gondot okoztak és melyek ellen üldözésekkel védekeztek, egy áramlattal találkozunk, melyet a történelmi források ezen névvel jelölnek zindik. Nem lehet szorosan körülhatárolni, mit értenek e szón, melyet mindennemű eretnekek elnevezésére használnak. A szó használatának némi korlátját abban találom, hogy az iszlám II. századában oly eretnekséget értenek a zindik elnevezésen, mely idegen vallásokból eredő fogalmakat visz bele a muhammedánok vallásába. Nem zindikek ennélfogva azok, kik p. o. philosophiai elmélkedés révén bomlasztják az igazhitű iszlám tantételeit. De zindik az, ki a perzsa, vagy ind vagy egyéb vallásokban honos nézetekkel zavarja az iszlám tisztaságát. Magát a szót, a mint most James Darmesteter kimutatásából tudjuk, a régi perzsa vallás terminológiájából vették át. Eredete az óperzsa zna-szóra megy vissza, mely annyit jelent, hogy tudni (a gör. lat. yvib, gno-sco); zartdam, a tudás (fvdjon), a kuruzslás specialis jelentésében. A középperzsában zandiki, a mi zendik-ünk eredetije, azon tévhit, hogy Ahrimántól és a déváktói jó művek is eredhetnek.* Az iszlám vallásbirái tehát a perzsák egyházi szókincséből vették át az eretnekek ez elnevezését. Mindenfélét értenek rajta, a mi az idegen elemeknek az iszlámba történt átszivárgása következtében a perzsa területen megtelepedett iszlámba belevegyült. E névvel nevezik az iszlámra tért perzsákat, kik régi nemzeti vallásuk némely mozzanatáról az új környezetben sem mondottak le, és mindenféle dualisticus elemet, még az iszlám rideg monotheismusa mellett is, fentartani óhajtottak. Zindiknek nevezik p. o. fiát az imént megtért Abdal* J. Darmesteter, Le Zend-Avesta I. (Paris, 1902) 384. 1. 8. jegyzet. [875]
