Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A buddhismus hatása az iszlámra. Budapest, 1902, 44 p. (Előadások Körösi Csorna Sándor emlékezetére, II.) [Heller 242]

14 OOLD ZIHER IGNÁCZ. Tigris torkolata mellett fekvő városban volt, megfelelt a népfajok tarkasága és változatossága is, melyek a nagy ázsiai városban találkoztak. Mindenféle népből sürögtek-forogtak itt; alig volt a khalifaság határa táján nép, melynek képviselőivel Bagdádban és Baszorában ne lehetett volna találkozni. E határok pedig kelet és dél felé Khinába és Indiába nyúltak bele. Már a VIII. század első tizedétől kezdve hatolnak be a muhammedánok seregei északi Indiába, a hová legelőször Haddsáds, az ommajádok hatalmas középázsiai helytartója, küldi ki bátor seregeit.

1 E hadjáratok még nem igen nyújtottak alkalmat buddhista érintkezésekre. Kifelé az a nevezetes eredményük volt, hogy a hódító seregek akkor hozták magukkal Indiából a czigányokat,

2 kiket Mezopotámia mocsaras vidékein telepítettek meg, a honnan később sok bajt okoztak a khalifai birodalomnak. Teljessé azonban csak a XI. században lett India meghódítása, midőn a ghaznevida Mahmúd tizenhét hadjárat sikerével egész Indiát megnyeri az iszlámnak. Nem hiányzott tehát ez egész idő alatt az alkalom arra, hogy muhammedán gondolkodók és rajongók ind eszmékkel megismerkedjenek. Meg azt is számba kell vennünk, hogy a kereskedelmi és politikai nagy központokon kívül, a határvidék is mily sok alkalmat nyújtott épen a vándorlásokra mindenkor nagy kedvet mutató népeknek az idegen művelődési elemekkel való megismerkedésre. Buddhista vándorbarátok bizonyára nem voltak ritka jelenségek India és Khina határán; hiszen ismerjük messzire terjedő kóborlásaikat. Balkh (az ókori Baktria) városa, melyben egyike volt Közép-Ázsia legrégibb dervisklastromoknak, földrajzi tekintetben nagyon közel állt a buddhismus szemléletéhez. Tudnivaló, hogy az a Bagdád, melyet az imént a világforga1 Wellhausen, Das arabische Reich und sein Sturz. (Berlin, 1902.) 15ü. lap. 3 A czigányok különféle elnevezéséről, ethnographiai körülményeikről és elterjedésükről keleti források nyomán P. Anastasius tudós karmelita szerzetestől egy nagyon fontos munka jelent meg a beyruti jezsuitaegyetem (arab nyelvű) folyóiratának tavalyi kötetében (Al-Machrik, Revue catholique orientált bimensuelle. V. köt. (Beyrouth, 1902. a 19—23. füzetekben). Ez értekezésben 6zó van a szövegben érintett tényről is. [874]