Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A buddhismus hatása az iszlámra. Budapest, 1902, 44 p. (Előadások Körösi Csorna Sándor emlékezetére, II.) [Heller 242]

14 G0LDZ1HER IGNÁCZ. a melylyel a világ sorsát a «jól őrzött táblára» felirta. Ez a homlokra-rovás nem egyezik a vallásos okmányoknak megfelelő felfogással. Ez utóbbi szerint a sors egy «könyvben» vagy az utóbb emiitett «jól őrzött táblán» van megírva, melyet — közbevetőleg mondva — az iszlám a bibliai apokryph irodalomból kölcsönzött.

1 Mint láttuk, önkéntelenül szükségét is érezte a népköltő, bogy a homlokra irást a muhammedán felfogással combinálja; midőn egyrészt a «homlok táblájáról» szól, másreszt (Szejfnél) az iszlám tvaditióinak kalamját alkalmazza. Ily combinatiót mutat egy teljesen modern időből való népvers is, mely egy csapiárossal egy váratlan eseményről való elmélkedése közt ezt mondatja : «a homlokra volt határozva és ezért meg is történt» «multad dar alá-l-dsabin va-dsará».

2 A kifogástalan iszlámságu mukaddar (kadr-ból, mely az örök decretum divinumot jelenti) a homlokra van alkalmazva. Magában az a kitétel, hogy a sors az ember homlokára van róva nem az iszlám talaján termett.

8 Idegen csemete, mely az elbeszélő irodalom, legutóbb az Ezeregyéj révén polgárjogot szerzett. Azt hiszem, India a hazája. Az ind költők szerint Brahma isten az embernek, még míg anyja méhében van, homlokára irja, mi légyen sorsa a földön. A világ semmi hatalma nem bir az 1 Islamist)ie et Parsismc czímű kísérletemben (Actos du I. Cnngrés d'Histnire des Religions I. k. 139. 1. 2. jegyzet) idézem a Leptogenesis azon helyeit, melyeken a »jót i.rzött tábla» forrását vélem. - Bouriant, Chansons populaires arabes en dialeele du Caire (Paris, Mission arckéologique frampaise du Caire 1893) 103. 1. 0. 3 Feljegyzem mindenesetre a későbbi traditióban (Mulládarát almlabá I. k. 328. 1.) előforduló e kifejezést: «A kit isten az iszlámra vezetett és a koránra megtanított, és mindamellett szűkölködésről panaszkodik, annak isten két szeme közé irja a szegénységet a feltámadás napján», azaz szegénységre kárhoztatja. (Két szeme közé» a. m. a homlokára; v. ö. a bibliában Exod. 13.. 16., Deut. 0 , S., 11., IS.). Ily mondásokban azonban nem örök rendelésről, hanem időben beállt határozatról van szó. A homlokra-irás inkább ismertető bélyeg, semmint az örök fátum pecsétje, ugyanoly értelemben, mint Ezecb. 9., A.: Et signa Thau super froutes viroruru gemeníium . . . omneni autem, super quem videretis Thau, ne occidatis (v. ö. Apoe. 7, 3.); a muhammedán traditióban előforduló hasonló czélu mondásról 1. a ZDMG. L. köt. 501. 1. jegyz. felhozott példát. [872]