Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

26 GOLDZIHEIl IGNÁCZ. dinai emberek közül, kik már az iszlám előtt is tudtak írni, valamint arra nézve is, hogy a medinai törzseket a közöttük lakó arab zsidók tanították az írásra. S arra, hogy valakit a «tökéletes» (kámil) disznévvel felruházzanak, melylyel a pogány arabok oly férfiakat adományoztak meg, kik személyükben a jeles költőt, a hőst, kuruzslót és ügyes nyilazót egyesítették,

1) Medinában még azt is megkívánták, hogy az illető az íráshoz is értsen. Csak ez esetben adták meg neki medinai polgártársai a kámil «tökéletes» czímet. íme elég adat arra, hogy nem az iszlám műveltebb élete adta meg Arábiában az első lökést az írás elsajátítására. Hisz Muhammed már is rendelkezett arab emberekkel, kik azt a számos kapitulácziót, melyet a meghódoló törzsek vele kötöttek, valamint azon nagy terjedelmű üzeneteket, melyeket mindenfelé küldözgetett, irásba foglalták.

2) Bármily tökéletlenül tanulták is el a pogány arabok az írást, és bármily kicsiny volt is azon kör, melyre ez ismeret az iszlám előtt terjedt,

8) az említettek szerint nincsen kizárva annak lehetősége, hogy egy-egy költő már az iszlám előtti időben is írásban foglalta légyen múzsája termékeit. Ez nem a priori-állítás. Mert tényleg nem egy adatunk van reá, hogy már az iszlám előtt is, ha nem is általánosan elterjedt szokásképen, irásba szokták foglalni a költeményeket. Egy iszlám előtti hudejlita költő egy régibb didaktikai költeményből egy idézetet vesz át e bevezető szavakkal: «En olyan vagyok, mint a hogy mondotta, a ki az írást pergamenre diktálja, mialatt az író leírja azt» és erre aztán néhány bölcs mondás következik. Tehát a költő tollba mondja versét, az iródiák meg pergamenre teszi. — Egy Lakit nevü régi költő pedig igy kezdi költeményét, melyet Hirából törzséhez intéz, neki tudtul adandó, hogy Persia felől nagy vesze') L. Az iszlám, 15. 1. !) Ezeket egy régi arab történetíró, Ibn Sza'd nyomán Wolthausen nem rég arabul és németül kiadta: «

Die Schreiben Muliannneds und dir Sicsaiultschaften an Hint (Skizzen und Vorarbeiten, IV. köt. 87. és kk. lapokon. *) Uszd al-t/áha IV. köt. .Itt. lapján azt a tudósítást találjuk, hogy midőn a próféta levele, melyben a nagy Bekr b. Vái'l törzset az iszlám vallására felhívta, a törzshöz érkezett, nem találkozott senki, a ki el birta volna olvasni; a Banú Dubej'a törsnek egy véletlenül a Bekriták közt tartózkodó tagja, olvasta el nekik.